Soós Magda: Szabadulók 1944-45 (Budapest, 2018)
Dalos György: A megmaradás múzsája. Soóss Magda versei
beli Évával. Herskó filmnyelvének megfelelően aktivabb és csitribb a maga építőtábori romantikájában és kevésbé ábrándozó lírai alkat, mint a könyvbeli, akibe Soós Magda alighanem magát is beleálmodta, hiszen költőként debütált és alkatilag minden műfajban lírikus maradt. Ennek az alapihletésnek megrázó dokumentuma a Szabadulok című vékonyka kötet, amelyet az olvasó kezében tart. Bibliográfiailag megjegyzésre érdemes a kiadó, amely nevében a húszas-harmincas évek egyik legjelentősebb vállalkozását folytatta. Káldor Miksa patinás Geniusa adta ki például Thomas Mann Varázshegyét Túróczi-Trostler József fordításában, aki mellesleg Soós Magda gimnáziumi tanára volt. A Geniusnál jelent a ״Nagy írók, nagy írások” világirodalmi sorozat, a Móra Ferenc-összkiadás és József Attila Nincsen apám, sem anyám című első reprezentatív versválogatása. A Szabadulok könyvészeti értékét növelték az illusztrációként beemelt linómétszetek, Farkasházy Miklós alkotásai is. A festő és grafikus (1895-1964) a két háború között a weimari Németországban rendszeresen szerepelt kiállításokkai, majd 1945-ben és 1946-ban Budapesten is bemutatkozhatott képeivel. És éppen ez a két esztendő jelöli ki a Szabadulok speciális irodalmi és történélmi környezetét. A magyar zsidóság tragédiája a ״szabadulást” követő években alig számított múltnak. A közbeszéd az igencsak enyhe ״zsidóüldözés” szót alkalmazta rá - a holokauszt és a soá kifejezés évtizedekkel később 100