Agárdi Péter: József Attila, a közös ihlet. Egy irodalmi centenárium tükre és anatómiája - Critica (Budapest, 2010)
Tematizációk és narratívák a mai József Attila-recepcióban
Tematizációk és narratívák a mai József Attilarecepcióban Ebben a fejezetben az eddigiekhez képest más megközelítést, egy, azokat mintegy keresztbe metsző szempontot alkalmazok. Azt elemzem, hogy melyek voltaic a hosszú centenárium során tapasztalható tematikai csomópontok, hogy milyen „József Attila-ügyek" s miként kerültek a középpontba, hogy „mikről szólt s szól" ez a pár ünnepi év függetlenül a recepció jellegétől, legyen szó a hétköznapi, a tudományos vagy akár a politikai beszédmódról és a médianyilvánosságról. A költői életút és sors populáris és kultikus recepciója, értelmezése a centenárium idején is elsősorban az ún. bulvártémákra (még ha valóságos dolgokra is) irányult. A József Attilával kapcsolatos asszociációk 2006-os - nem reprezentatív - pécsi vizsgálata azt mutatta, hogy az „átlagembert" elsősorban az öngyilkosság, majd a zseni, továbbá a szomorú sors, a depresszió s csak ötödikként a költői teljesítmény és profil izgatja, míg a nyomorgó proletár, a krisztusi áldozatvállalás stb. korábban előkelő helyezésű ikonjai, kultuszképző tematizációi némileg háttérbe látszanak szorulni.4'4 A radikálisan - bár olykor fordulatokat is produkálva - politizáló szocialista és a „freudomarxista" teoretikus alakja és narratívája szinte nincs is jelen a populáris témakatalógusban, főleg nem a széles nyilvánosságéban, legföljebb (láttuk) valamiféle hiányérzetként, számonkérésként,- igaz: a tudományos műhelyekben viszont éppen hogy komoly textológiai és eszmetörténeti viták indultak, illetve mélyültek el ezekről a kérdésekről. Mindenesetre a változó hangsúlyú, de többnyire „ismert" József Attila-témálc, régi-új narratívákká rögzülve, átszőtték a teljes centenáriumi nyilvánosság- és 214