Antal Attila - Földes György - Kiss Viktor (szerk.): Marx… Interpretációk, irányzatok, iskolák (Budapest, 2018)
Marxista változatok, kritikai pozíciók - Marxizmus-posztmarxizmus
pszichoanalízis ott egyre inkább nem kívánatos, majd üldözendő tevékenységnek és burzsoá eltévelyedésnek minősül. Még 1929-ben is úgy gondolta, hogy egy rátelepedett polgári ideológiától megtisztított, tisztán természettudományos pszichoanalízisnek jut helye a Szovjetunióban - sőt, igazából „a pszichoanalízisnek csak a szocializmusban van jövője". Ezek a profetikus szavak „Dialektikus materializmus és pszichoanalízis" című tanulmányában olvashatók.35 E cikkben Reich egyfelől arra törekedett, hogy szociálpszichológiai megalapozást nyújtson a pszichoanalízisből merített, de az individuális terápia szintjén meg nem valósítható ember- és társadalomátalakító elképzeléseinek; másfelől bizonyítani próbálta, hogy teljes egészében magáévá tette a mozgalom ideológiáját, taktikáját, sőt zsargonját is. A „Dialektikus materializmus és pszichoanalízis"-ben Reich a pszichoanalízist marxista részről ért támadásokra reflektált. Arra a lehetetlen küldetésre vállalkozott, hogy kivédje a vádakat, mégpedig oly módon, hogy egy részüknek elébe ment, és Freud tanításait úgy próbálja átértelmezni, hogy azokat még a legortodoxabb marxista ideológusok is elfogadhatónak találhassák. „[...] a pszichoanalízis - fejtegeti Reich - tulajdonképpeni tárgya a társadalmiasult ember lelki élete.36 A tömeg lelki életét csak annyiban veszi tekintetbe, amennyiben a tömegben egyéni jelenségek lépnek fel (mint például a vezér problémája), továbbá, amennyiben a »tömeglélek« olyan megnyilvánulásait, mint a szorongás, a pánik, az engedelmesség stb., az egyénről szerzett tapasztalatai alapján meg tudja világítani. Úgy tűnik azonban, hogy a pszichoanalízis számára az osztálytudat jelensége aligha hozzáférhető, és az olyan problémák, mint például a tömegmozgalmaké, a politikáé, a sztrájké - minthogy ezek a társadalomról szóló tanhoz tartoznak - nem lehetnek módszerének tárgyai. Ugyanakkor a pszichoanalízis - mintegy szociálpszichológiai formájában - ez utóbbinak segédtudományává válhat. Fel tudja mérni például az irracionális motívumokat, amelyek egy jövendőbeli vezért arra ösztönöznek, hogy éppen a szocialista vagy a nacionalista mozgalmakhoz csatlakozzon; nyomon tudja követni továbbá, hogy a társadalmi ideológiák miként hatnak az egyén fejlődésére".37 Érvelése azonban nem tudta meggyőzni ellenfeleit, a szovjet marxisták egyre dogmatikusabbá váló csoportját, akik a pszichoanalízisnek tett minden - mégoly jelentéktelennek látszó - rokonszenvező gesztusban a freudizmus 35 A tanulmány eredetileg orosz nyelven jelent meg 1929-ben a Pod znamenyem markszizma című folyóiratban (7-8.), illetve németül a folyóirat német nyelvű változatában (Unter dem Banner des Marxismus), majd 1934-ben Dialektische Materialismus und Psychoanalyse címmel önálló brosúraként, bővítve, a koppenhágai Sexpol Verlag kiadásában. Egy fejezete látott napvilágot „Pszichoanalízis és szocializmus" címmel az Emberismeret című folyóirat „A pszichoanalízis mellett és ellen" című különszámában (1935:7-73), és újra megjelent: Thalassa, 2006: 61-70. 36 „A marxizmus az elnyomott proletariátus felszabadításának, a pszichoanalízis az elfojtással teli lélek gyógyításának a tudománya" - írta József Attila Az ifjúság nemi problémái című írásában.(József Attila, 1958: 128.) A költő freudomarxizmusáról és Wilhelm Reich rá gyakorolt hatásáról lásd: Erős Ferenc: „Freudomarxista" volt-e József Attila? In: Horváth-Tverdota (szerk.), 1992: 259 -296. Lásd még: N. Horváth Béla, 2003. 37 Dialektischer Materialismus und Psychoanalyse. Sex-Pol Verlag, Koppenhága 1934:139. 186