Balázs Eszter - Koltai Gábor - Takács Róbert (szerk.): Homoklapátolás nemesércért. A 70 éves Standeisky Éva tiszteletére (Budapest, 2018)
Agárdi Péter: Metszet. József Attila Az egységfront körül (1933) című tanulmányának recepciótörténetéből
io Standeisky ÉVA SZÜLETÉSNAPJÁRA kontra. Többször anélkül kerül szóba (tudatos elhallgatásként vagy tapintatból), hogy megneveznék, illetve a címét leírnák, esetleg csak „éppenhogy” említéssel siklanak el fölötte. A cenzúrás/öncenzúrás tabusítás szintén része a befogadás- és értelmezéstörténetnek. Korabeli recepció és vita Mivel a József Attila számára sorsdöntő jelentőségű, sok vitát kiváltó írás a baloldali pártok politikájának radikális szocialista kritikáját „pártfüggetlen” módon fogalmazta meg, többeket elhatárolódásra késztetett. Az írást közlő Új Harcos szerkesztői, akik 1933 januárjában lényegében a kommunista egységfrontakció jegyében, a szociáldemokraták éles bírálatával indították lapjukat, eleve külön jegyzet hozzáfűzését tartották szükségesnek: „A cikk hozzászólás az egységfront kérdéséhez, az író és nem a szerkesztőség felfogását adja.” A lap következő, júniusi számának több cikkében tovább folytatódott a kérdés tárgyalása, ezek sorában jelent meg éles hangú válaszként a költő vitacikkére az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) Téglás Ferenc álnévvel fedezett álláspontja,1 amely egyértelműen kirekesztette József Attilát a kommunista mozgalomból. Téglás erőltetett és „kincstári” érvekkel védi az Egységfront füzetek 1. József Attila által bírált tételeit, meg sem próbálja megérteni tépelődéseit, és durva, ideologikus minősítésekkel fordul ellene. Költői tehetségét lekezeli, megkérdőjelezi lírája szocialista arculatának őszinteségét, őt magát pedig a jobboldalivá minősített szociáldemokrácia ügynökének bélyegzi. A kirekesztés konklúziója: „József Attila esetének veszedelmessége abban áll, hogy ő, mint tehetséges költő, egy pár proletár tárgyú versével némi tekintélyt szerzett magának a baloldali munkások között. Most erre támaszkodva, baloldali mozgalmi frazeológiába burkolva, szociálfasiszta ideológiát árul. [...] József Attila olvasott egy pár igazi és álmarxista könyvet. Meg nem emésztett marxizmusa csak annyiban jut kifejezésre, hogy marxi fogalmakkal dobálódzó tudálékos stílusban ír, amit ír, az azonban már nem meg nem emésztett marxizmus, hanem igen megemésztett opportunizmus. József Attila [...] a valóságban a szociáldemokrata vezetők pozícióját erősíti, azoktól vesz és azoknak ád érveket, őket menti, őket, akik a munkásegységfront helyett a tőkével való egységfrontot építik mind szorosabban. József Attila ezzel a cikkével a sz. d. vezérek ideológiai ügynöke lett a baloldali munkásság között.”2 Máig nem tisztázott egyértelműen, hogy ki a cikk szerzője. 1956 nyarán, a Petőfi Kör vitájában (lásd alább) szóba került, hogy „Téglás” itthoni vagy emigráns vezető politikus lehetett. Győrffy Sándor történész, egykori illegális kommu-1 Téglás Ferenc: Az egységfront körül. Válasz József Attila azonos című vitacikkére. Új Harcos, 1933/4. 74-80. 2 Uo. 74.