Balázs Eszter - Koltai Gábor - Takács Róbert (szerk.): Homoklapátolás nemesércért. A 70 éves Standeisky Éva tiszteletére (Budapest, 2018)
Agárdi Péter: Metszet. József Attila Az egységfront körül (1933) című tanulmányának recepciótörténetéből
22 Standeisky Éva születésnapjára kizárás” ügyét. (A vitát és egyes kulisszatitkait, a kéziratok egy részének zárt körben maradását Horváth Iván ismerteti.34) A Vértes György könyve körüli pró és kontra írások szóvá tették a nyilvános, sőt „lejáratóan problematikus” József Attila-írások illegalitásban különösen veszélyes hangvételét, amellyel ott és akkor aligha tudott mit kezdeni az illegális kommunista mozgalom. Van, aki a költőt igazolva és a szektarianizmust bírálva, van, aki az illegális pártot mentegetve hangoztatta ezt Vértessel szemben. Horváth Márton az 1960-as évek közepén polemikus választ írt Vértesnek, ami azonban - a Kritika, című folyóirat szerkesztőjének, Pándi Pálnak a lábjegyzetes megjegyzése szerint - csak 1986 elején „jutott el szerkesztőségünkhöz. Annak tudatában közöljük az eredeti szöveget, hogy az elmúlt két évtizedben jelentősen gazdagodott a József Attila-szakirodalom”.35 Újabb cenzurális/öncenzúrds tünet a József Attila-recepcióban. A vitacikk több ponton cáfolja Vértes állításait, s éppen az ideológiai-politikai nézetkülönbségekre vezeti vissza József Attila és a KMP közötti szakítást: „Sokkal súlyosabban estek a latba József Attila cikkei 1933-1935 között, különösen a Szocializmusban, a Szociáldemokrata Párt teoretikus folyóiratában. Lehet, hogy ezek egy része közvetlenül a kizárás előtt íródott, lehet, hogy már a kizárás hatása alatt. Egy azonban biztos. Függetlenül attól, hogy milyen kérdésekben volt igaza és miben nem, ezekben a cikkekben a pártot időnként a »túlsó partról« bírálja. Emberileg ma érthető ez a hangvétel, de elfogadható akkor nem volt. Hogy ne a kölcsönös szakítás befejező mozzanatát lássuk ezekben a cikkekben, ahhoz vagy más József Attilát kellene elképzelnünk, nem azt, aki itt élt, járt közöttünk, vagy egy más vezetést, amely megértette volna József Attila teljes jelentőségét. Meggyőződésem, hogy a korban adott politika szektás hibái mellett majdnem személyektől függetlenül bekövetkezett volna a konfliktus József Attila és az illegális párt között.”36 A legrészletesebben Gyertyán Ervin húsz évig szintén kéziratban maradt 1966-os tanulmánya foglalkozik Az egységfront körül\c\ és visszhangjával. A lelőhelyre hivatkozás nélkül idézi Horváth Márton Vértesnek írott - hosszú ideig publikálatlan, az előbbiekben ismertetett - válaszát is. Szerinte elhibázott, hogy József Attila mozgalmi társai közül többen a költő személyes sérelmére vezetik vissza elméleti-politikai állásfoglalásait, s ebből a megközelítésből elemzi Az egységfront körűit-. József Attilának „[Ijényegében igaza van, amit sajnos a történelem is tanúsít - írja Gyertyán. - Mégis mai [1966-os] szemmel nézve a cikket [...] valami megindító naivitás, a realitásérzék kihagyása jellemzi. Egyfelől egy szigorúan tudományos 34 Horváth Iván: József Attila és a párt. In Horváth Iván - Tverdota György (szerk.): „Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila. Balassi-Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992. 297-324. 35 Horváth Márton: József Attila és az illegális Kommunista Párt. [Vita Vértes György 1964-es könyvével] Kritika, 1986/2. 25. 36 Uo. 27.