Barta Györgyi - Keresztély Krisztina - Sipos András (szerk.): A „világváros” Budapest - két századfordulón. Tanulmányok - számos illusztrációval (fekete-fehér képpel) - Budapest (Budapest, 2010)
5. Városfejlesztési politika
Összefoglalás Budapest kulturális életében a kilencvenes évek során alapvető változások mentek végbe, ám a nemzetközi nyitás, a szereplők és a finanszírozási lehetőségek megsokszorozódása ellenére a város nemzetközi kulturális szerepköre nem fejlődött. A legnagyobb változást a magán- vagy civil szereplők, valamint az üzleti alapon befektetők megjelenése jelentette, de a közszférán belül is fontos átalakulások zajlottak le: egyfajta szétaprózódás, amely Budapesten három közigazgatási szint kialakulásához vezetett. Az egyes szintek egymástól sokszor függetlenül működő, vagy egymással gyakran ellentétes stratégiákat, értékeket képviselő szereplőkké váltak. Ahogy az a város életének egyéb szegmenseiben is megmutatkozott az elmúlt évtizedekben, e szétaprózódás következményeit súlyosbította, hogy nem maradt egyetlen olyan intézmény vagy szervezet sem, amely a különböző szereplők tevékenységét valamilyen stratégia mentén összehangolta volna. Erre kísérletet egyedül a Fővárosi Önkormányzat tett, amely több dokumentum tanúsága szerint is a város fejlődését szolgáló fontos elemként tekinti a kulturális szférát. Ám a dokumentumokban megjelenő néhány elképzelés konkrét stratégia kialakításához egyelőre nem vezetett. Jegyzetek 1 Kreidler, Cochran, Rawson, 2002. 2 A szerző interjúja Szabó Györggyel, a Trafó igazgatójával, 2003. május. 3 Szalai Tamás, HVG, 1993/33, 72-74. 4 Enyedi, 2002, Scott, 2000, Zukin, 1995. 5 Bianchini, 1993. 6 Bianchini, 1993,1995. 7 Landry, 2003,17. 8 A Budapesti Bábszínház, Kolibri Színház, Madách Színház, Madách Kamara (a későbbi Örkény Színház), Radnóti Miklós Színház, Vígszínház, Katona József Színház, Budapesti Operettszínház. Kht. formában: József Attila Színház, Új Színház, A közszféra a kilencvenes években megmaradt a követő magatartásnál: jobbára az igen kiterjedt és nehézkes kulturális intézményrendszer fenntartására korlátozta tevékenységét. Az általános tendencia alól kivételt eddig csupán a Fővárosi Önkormányzat által teremtett néhány új intézmény (Trafó, Artmozi-hálózat) létrehozása jelentett. Az ezredforduló során a világ mind több nagyvárosához hasonlóan Budapesten is megjelentek azok a nagy kulturális projektek, amelyek a város s azáltal az egész ország vonzerejét voltak hivatva növelni. E látványos nagyberuházások általában állami kezdeményezésre, állami finanszírozással, illetve a magán- és állami szféra együttműködésével (PPP) jöttek létre. Budapest nemzetközi kulturális szerepkörei tehát mára egy jól kiépült intézményrendszerre támaszkodhatnak. Az elmúlt húsz év során azonban Budapest egykor egyedülálló helyzete a kulturális és turisztikai vonzerő szempontjából megszűnt: nemcsak a környező országok fontosabb városai jelentenek konkurenciát, de lassacskán a magyar középvárosok is képesek vonzó alternatívát ajánlani. Ebben az új helyzetben kell a fővárosnak újragondolnia nemzetközi kulturális szerepét. Trafó (utóbbi 2003-ban lett államilag elismert színház), Vidám Színpad, Thália Színház, Mikroszkóp Színpad. 9 Az állami támogatású 13 ún. kőszínház működtetéséhez a fővárosi önkormányzat 2002-ben 1,5 milliárd Ft körüli összeggel járult hozzá. Eközben a különböző kulturális programok, valamint az „alternatív", tehát rendszeres támogatásban nem részesülő, vagy „struktúrán kívüli" intézmények, szervezetek támogatására elkülönített kulturális alapok (közművelődési, zenei és képzőművészeti) 65 millió Ft-ot, a Színházi Alap pedig 150 millió Ft-ot tettek ki (ez utóbbira azonban a kőszínházak is pályázhattak, és 2002-ben a pályázati forrás 2/3-át kapták meg). A közszféra által nem támogatott, alter367