Erényi Tibor - Paneth Gábor - Popper Péter - Vikár György: Freud, avagy a modern individuum felfedezése - Akik nyomot hagytak a 20. századon (Budapest, 1997)
Erdényi Tibor: Sigmund Freud. Politikatörténeti arcképvázlat
dása, a társadalmi és történelmi szükségszerűségek „dogmájának” elutasítása) mellett is voltak érintkezési pontok Marx és Freud között. A kérdés részletes taglalására (pl. Wilhelm Reich tevékenységének ismertetésére) e helyütt nincs lehetőségem, azonban - anélkül, hogy a szakmabeli magyar tanítványokról a budapesti pszichoanalitikus iskoláról beszélnék- rá kell mutatni József Attilának a freudizmussal kapcsolatos véleményére. 1935-ben a költő a következőket írta azzal az ismert marxi tétellel kapcsolatosan, hogy nem a tudat határozza meg a létet, hanem fordítva: „Egy új természettudomány, a pszichoanalízis azonban azzal a felfedezéssel vált a betegségek gyógyító módjává, hogy a tudat képes a lét közvetlen alakítására, ha másként nem, hát ügy, hogy kivet magából, elfojt olyan gondolatokat, amelyeket éppen a valóságos természetes lét sugalmaz s ezzel az elfojtással annyira megváltoztatja a létet, hogy az egészséges ember beteg emberré válik.”36 A „Hegel, Marx, Freud” c. tanulmány befejezetlen, de az ismert József Attila-versek (pl. „A város peremén” vagy a „Tudod, hogy nincs bocsánat”) világosan mutatják hogy a költő- a sztalinizált marxizmus képviselőitől kárhoztatva - a marxizmust és a freudizmust összeegyeztethetőnek, mi több: egymást kiegészítőnek tekinti; egyáltalán nem tartva attól, hogy Freud gátolhatja az osztályharcos forradalmár lendületét. Hiszen Freud nem tagadja az osztályharcot, a magántulajdon megszüntetésének eszméjét nem igenli, de nem is veti el. A munkásságról nem beszélt ugyan, de az elnyomottak indulatait megértette. József Attila felfogása szerint a pszichoanalízis segíti az egyén szocializációját és megérteti, hogy az i6 József Attila összes müvei. III. k. Akadémiai, Budapest, 1958, 268-269. - A kérdésre vonatkozóan lásd Braun, Karl-Henz: Kritik des Freudo- Marxismus. Zur Marxischten Aufhebung der Psychoanalyse. Köln, 1979. 65