Feitl István (szerk.): Budapest az 1960-as években - Budapest (Budapest, 2009)
Feitl István: Kulturális politika, kulturális tendenciák
Jancsó Miklós a Szegénylegények című film rendezése közben. Apajpuszta, 1965 te, hogy azok jelentős része (1960-ban a 16-ból egyetlen kivétel a József Attila Színház) a város belső területén helyezkedik el, építésre azonban nem szánta rá magát, inkább a művelődési házakba exportált előadások szorgalmazásával intézte el az ügyet. A könyvtári ellátottság egyenetlenségeiről már szóltunk. A város belterületén 1000 lakosra átlag 760 könyv, a külvárosban 640 könyv jutott 1969-ben. (Vidéki városokban ez a szám 1488 db volt.) Nem is beszélve arról, hogy a nagy országos könyvtárak mind a Belvárosban voltak. A beruházási keretek szűkössége azonban mindvégig súlyosan akadályozta a politikai szándékokban is megjelenő egyenetlenségek felszámolását, nemcsak az 1960-as, hanem a későbbi évtizedekben is, máig. 2. Bár - mint említettük - a hatvanas évek a művelődés jelentőségének növekedéséről szólt, ez nem jelenti azt, hogy nem maradtak iskolázatlan, e folyamatból kimaradt, kiszorult társadalmi csoportok. A művelődés páriái a fővárosban a bejárók és a munkásszállások lakói, akiknek jelentős része nyolc általános iskolai osztály nélkül dolgozott alacsony színvonalú munkakörökben, és akiknek létszáma a főváros 409 ezer fizikai dolgozója között (563 szálláson) meghaladta az 55 ezer főt, a bejáróké változóan 160-190 ezer közé esett. A szálláson élőket valóban misszionárius típusú, vagy oda vetődött népművelők, kulturális adminisztrátorok igyekeztek szolgáltatásokkal, segítséggel ellátni, érdemi eredmény nélkül. A kulturális forradalom cél-163