Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
II. Hogyan működünk és hogyan értelmezünk? - Hogyan értelmezünk?
Éppígy létezik a szociálpszichológiai viszonyoknak is második hatványa. Az előírások között, amelyeket az alá-fölé rendeltségi viszonyban az alárendelteknek be kell tartaniuk, szerepelhet olyan előírás is, amely éppen erre szólít fel, s amelyet az alárendelteknek szintén be kell tartaniuk. Előfordulhat, hogy két csoport azért háborúzik kíméletlenül egymással, mert kibékíthetetlenül szembeállítja őket, hogy egyikük háborúzni, míg másikuk békülni akar. A paradox viszony alakzata azáltal, hogy előáll, vagy csökkenti, vagy növeli a maga esélyeit arra, hogy érvényesen fennálljon. „Minden krétai hazudik" - mondja egy krétai valamely antik filozófiai szövegben. Egy kijelentés attól függően igaz vagy hazug, hogy megfelel-e a tényeknek, amelyekre vonatkozik. Megfelel-e a krétai kijelentése a tényeknek, amelyekre vonatkozik? Ha igen, akkor nem, hiszen akkor éppen tetten érünk egy krétait, amint igazat mond, szemben azzal, amit állít.19 Tehát ez a kijelentés, azáltal, hogy előállt, csökkentette a maga esélyeit arra, hogy érvényes legyen, a benne kifejeződő szociális identitás (a hazug krétaié) magamagát aláássa. Paradoxonról kell olyankor is beszélni, amikor az előálló alakzat növeli a maga érvényességi esélyeit, amikor a benne kifejeződő szociális identitás magamagát megalapozza. Egy személy vagy egy csoport ítélheti úgy, hogy őhozzá(juk) tartozom. Ez az ítélet annál inkább megalapozott, minél nagyobb a túlsúlya annak, ami összekapcsol bennünket, azzal szemben, ami szétválaszt. Tegyük fel, hogy magam is odatartozónak ítélem magam: ez az ítéletem tényleg növeli a súlyát annak, ami összekapcsol bennünket, azzal szemben, ami szétválaszt; tegyük fel viszont, hogy magam úgy ítélem, hogy nem tartozom őhozzá(juk): ez az ítéletem most annak növeli a tényleges súlyát, ami szétválaszt, szemben azzal, ami összekapcsol. Mindkét esetben az történik, hogy szociális identitásom, amelyet a kérdéses csoportra vagy személyre vonatkoztatva kifejezésre juttatok, megalapozza önmagát. Ismételten hivatkozott József Attila-esettanulmányomban20 megvizsgáltam egy József Attila alkotói élettörténetében bekövetkezett negatív paradoxont, amely úgy állt elő, hogy a költőt kizárta abban az időben legfontosabb referenciacsoportja, a kommunista párt: József Attila a kommunista párttal egyet nem értve indokolatlannak tartotta kizárattatását, amelyet a kommunista párt azzal indokolt, hogy József Attila nem ért egyet e politikai-ideológiai szervezettel. S megvizsgáltam egy pozitív paradoxont is, amely annak nyomán lépett fel, hogy a kommunista párt két évvel később visszahívta József Attilát a soraiba: József Attila a kezdeményezést elutasította, úgy döntve, hogy felfogása lényeges pontokon eltér a pártétól, s e döntéssel máris létrehozott ilyen lényeges pontot.21 19 Ezt az antik paradoxont és a hozzá fűzött kommentárt sűríti Karinthy Frigyes: „Pista azt mondja, hogy hazudik, de nem hazudik, tehát hazudik." 20 Garai 1993. 21 A szociális identitás kétféle - önmagát megalapozó, illetve önmagát aláásó - paradoxonjáról további részletekkel szolgál Garai 1993 és Garai László - Köcski Margit: A szociális kategorizáció és az identitásképzés kapcsolatáról. Azonosság és különbözőség. In Erős Ferenc (szerk.): Tanulmányok az identitásról és az előítéletről. Budapest, 1996, Scientia Humana, 72-96. o. 166