Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
II. Hogyan működünk és hogyan értelmezünk? - Hogyan értelmezünk?
„Szép proletár, hova mégy? No fiam, nézd, állj meg a szóra!” avagy: megszólítani a piaci partnert* E gazdaságpszichológiai esszé címének első felét József Attilának egy kevésbé ismert verséből kölcsönöztem. Ez a vers - a „Párbeszéd" - olyan, mintha szerzője az egyetemen, amikor majd - a visszavonásig - az ő nevét fogja viselni, elvégzett volna egy gazdaságpszichológiai kurzust a kommunikációról, s megtanulta volna, hogy ez a pszichológiai tranzakció teljesíti ki azt a gazdasági tranzakciót, amelyben árujáért pénzt, pénzéért árut kap valaki a piacon, s a kommunikációban dől el, hogy kicsoda. Aki ezt a párbeszédet írta, tudja: ha szűkös erőforrás az áru, amelynek megvásárlása a tét, akkor nem elég, hogy pénzt, vagy még annál is több pénzt kínáljon érte: ...jöjj, dolgozz, nagy fizetést kapsz! Ezenfelül úgy kell megszólítani, akitől az előnyös piaci tranzakciót reméli, hogy a megszólítás kitüntető identitással jelölje meg az illetőt. Aki például a nyilvánosház kapujában leste, sikerül-e az arra haladóval piaci tranzakciót kezdeményeznie, József Attila idején volt stílusban így szólította meg a remélt üzleti partnert: „Gyere be, szép herceg!" S József Attilánál hasonlóan: Szép proletár, ...nézd, állj meg a szóra! Hogy azután létrejön-e az üzlet, ez attól függ, elfogadja-e a megszólított a neki ajánlott identitást, vagy felmutat válaszul valamilyen mást: Öntudatos munkás, amig él, nem tör soha sztrájkot!- válaszolja például József Attilánál elutasítólag a megszólított. * Az eredeti szöveg megjelent: Kritika, 1999/11. 28-30. o. 193