Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
ták majdnem kivétel nélkül támadták, különösen azt a passzusát minősítették antimarxista bolondgombának, amely szerint az emberi test, illetve a munkás termelési eszköz." Mármost annak bizonyítékául, hogy ez a tétele „annyira természetes, hogy Marx nem is tartotta szükségesnek, hogy tételszerűen kifejtse. De él vele" - József Attila idézi, például, azt a helyet A tőkéből, ahol az áll, hogy ,,a' munkásosztály egyéni fogyasztása a feltétlenül szükséges határokon belül nem egyéb, [...] mint a tőkés számára legnélkülözhetetlenebb termelőeszköznek, a munkásnak termelése és újratermelése."3 József Attilának azonban nem azért van szüksége annak bizonyítására, hogy álláspontja nem antimarxista, hogy valamely skolasztikus filológiai vitában az övé legyen az igazság. Gondolatmenetét ugyanis így folytatja: „S hogy nem is bolondgomba, az kiderül abból a fontosságból, amely, mint a politikai gazdaságtanhoz illik, gazdasági és politikai téren egyaránt megilleti. Pusztán ebből a tételből következik, hogy a tervgazdaság bevezetéséhez nemcsak azért szükséges ellentmondást és ellenállást nem tűrő központosított politikai hatalom, mert másként nem fojtható el az újra és újra fellángoló ellenforradalom, hanem azért is szükséges, mert a dolgozni tudó egyéneket mint termelési eszközöket szintén köztulajdonba kell venni, különben tervgazdaság nem lehetséges."4 S hogy e gondolattal József Attila nem állt egyedül a korszak marxistái közül, illusztrálja például Buharinnak ez az 1920-ban megfogalmazott gondolatmenete: „...éppen a munkásosztály valódi, nem pedig fiktív szabadságának nevében szükséges az úgynevezett »szabad munkavállalás« megsemmisítése. Minthogy ez nem békíthető össze a helyesen megszervezett tervgazdálkodással s a munkaerő tervszerű elosztásával. Következésképpen a munkakényszer rendje és a munkaerő állami elosztása a proletárdiktatúrában az egész apparátus szervezettségének és általában a proletárhatalom tartósságának viszonylag magas fokát fejezi ki".5 így a korabeli marxista és nem marxista, tervgazdaságpárti és tervgazdaság-ellenes szerzők számára egyaránt magától értetődő volt, hogy a pszichológiai tényező - például az, amelyik a választást motiválja - gyökeres bizonytalanságot visz a tervgazdálkodás rendszerébe. Csakhogy a pszichológiai tényező - például az, amelyik a választást motiválja - gyökeres bizonytalanságot visz a piacgazdálkodás rendszerébe is. 3 Marx Károly: A tőke. A politikai gazdaságtan bírálata. Első kötet. I. könyv. A tőke termelőfolyamata. Budapest, 1949, Szikra kiadás, 617. o. 4 Valamennyi idézetet lásd József Attila: Kapitalista tervgazdaság vagy marxista elmélet? In József Attila összes művei. III. 138. o. Kiemelés tőlem - G. L. 5 Buharin, N. I.: Ekonomika perehodnogo perioda: Puty k szocializmu v Rosszá'. Izbrannüje proizvegyenyija. New York, 1967, Omikron Books, 118. o. 209