Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
III. A gazdaságpszichológia terepe: A második modernizáció - A gazdasági működés alapjául szolgáló tulajdonságok tömegtermelése
lamennyi elméleti felfedezését át- meg átszőtte „az a gondolat, hogy létezik egy egyetemes osztály, amely mindenféle osztálynak a felszámolása, amely csak úgy tudja magát felszabadítani, ha a társadalom valamennyi osztályát felszabadítja". Azonban, folytatja Semprun az egyetemes osztályról szóló fejtegetést, „legalábbis annak az évszázadnak, amely minket Marxtól elválaszt, a legfőbb tanulsága, hogy a modern proletariátus nem az az osztály". Semprun ehhez még hozzáfűz egy himnikus vallomást is arról, hogy például őt személy szerint miért, hogyan és milyen mértékben bűvölte el Marx szóban forgó tétele. Marx elméletében - írja - „ez az a gyújtópont, amelyben ragyog a forradalom egész nagyszerű illúziója. [...] E nélkül a vakítás nélkül nem lettünk volna marxistákká. [...] Egy egyetemes forradalmi gyakorlat elméleteként felfogott marxizmus volt az, ami mélységes esztelenségével az értelmet adta életünknek, így tehát legalábbis az én életemnek nincs többé értelme." Semprun vallomása minden személyessége ellenére olyan pontra mutat rá, amely általánosan, az egész humán értelmiségre érvényesen magyarázza, hogy miért lett egy időben olyan vonzó a számára a marxista munkásmozgalom és ezen belül a kommunista párt. Az a helyzet, hogy a Semprun által idézett ponton Marx elmélete és ez a hozzá kapcsolódó forradalmi gyakorlat megoldást ígért a szóban forgó társadalmi képlet antinómiájára: a humán értelmiségi, minthogy érdeke minden ember értékvilágához kapcsolódik, ezért demokrata, minthogy viszont minden ember értékvilágához kapcsolódik, ezért arisztokrata. A Marx történelemfilozófiája szerint való proletariátus mármost mint tömeg válna elitté, s így a vele való kommúnió egyszerre igémé a humán értelmiségi számára annak lehetőségét, hogy demokrata legyen, és azét, hogy arisztokrata. Ami pedig visszavezet mind Semprun személyes, mind a humán értelmiség személyen túli problémájának szubjektivitásától annak a problémának az objektivitásához, amellyel könyvünk foglalkozik, az egy olyan összefüggés, melynek híján e belső jegyzet itt nem lenne helyénvaló: a második modernizáció jellegzetes tömegtermelésének, amellyel az imént8 ismerkedtünk, a legyártandó tömegterméke egy nagy gonddal kiképezett új elit. S ha az egyetemes osztályról szólva Semprun megállapítja, hogy a modern proletariátus nem az az osztály, József Attila arra hívja fel a figyelmet, hogy a bolsevik szocializmus nem az az egyetemesség. A szocializmusnak fentebb idézett felfogása, amelyet ő Marx szövegeiből kiolvasott, „elveti a parancsuralmat, mert hiszen fegyverrel senkit sem lehet emberi öntudatra kényszeríteni", míg ezzel szemben a bolsevik típusú megoldási kísérlet „fölvesz - legalább egy vagy két emberöltőre szóló - átmeneti időszakot, amikor egyetlen párt kezében egyesíti a polgári diktatúrák politikai hatalmát a polgári tőkések gazdasági parancsuralmával, és ettől várja egy olyan emberi öntudat kialakulását, amely nélkül szocialista társadalmi rend nem lehetséges; parancsszóval kényszeríti az embereket arra, hogy önként vállalják lényegüket, azt, hogy társadalmi lények".9 8 Lásd 252-278. o. 9 József Attila: A szocializmus bölcseleté. I. m. 149-150. o. 307