Garai László: Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? (Budapest, 2015)
V. Szóval: Minek nekünk gazdaságpszichológia? - Gazdaságpszichológia Magyarországon
gekhez egy klasszikus hagyománynak megfelelően hozzárendel egy olyan mechanizmust, amely ugyancsak az egyénen belül létezik: az agyvelőt. A szociálpszichológia ezzel szemben olyan lelki jelenségekkel foglalkozik, amelyek az egyének között állnak elő, s ezzel dilemma elé kerül: megragad-e jelenségek leírásának szintjén, lemondva arról, hogy mechanizmusukat feltárja, vagy az egyének között végbemenő jelenséget az egyénen belül adott mechanizmussal próbálja összefüggésbe hozni. Erről a dilemmáról annak idején a Magyar Tudomány egy közleményében számot adtam.2 Jómagam a dilemma megoldását másutt kerestem: olyan mechanizmusban, amely éppúgy extrapszichikus, mint az agyvelő, de éppúgy interindividuális, mint a szociálpszichológiai jelenségek, amelyekkel összefüggésbe hozható.3 Ennek az összetett kritériumnak a gazdasági struktúra látszott megfelelni, amelyben különböző egyének különböző helyeket foglalnak el, s a szerkezet e helyek függvényében koordinálja az egyéneknek azt a magatartását, amellyel feldolgozzák a maguk szociális identitását. Pszichoökonómiai személyiségelmélet néven próbálta a kutatócsoport kidolgozni ezt az elgondolást, amellyel azután pillanatok alatt vákuumba helyezte magát a hazai szakmán belül. „A pszichológia érdeklődésének gyújtópontjában emberek viselkedése áll, nem pedig áruké" - mondhatták volna Boulding fentebb idézett kijelentésének szimmetrikus megfelelőjeként a lélektan képviselői, amikor olyan szövegekkel találkoztak például, melyek szerint „az idegesség bacillusa az áru és a magántulajdon", mert az egyénben „az életösztön úgy kerül szembe a társadalmi élet ösztönével, ahogy a szükségletek kielégítésére szolgáló hasznos cikkek termelése ellentmondásba jut az értéktárgyak termelésével". E szöveg ugyan nem a szóban forgó műhelyből került ki, hanem József Attila tollából,4 ám a műhelyből származó kommentár azt állítja róla, hogy éppolyan jól megalapozható tudományosan, mint egy olyan szöveg, amely valamely lelki jelenséget az agy valamely területének működéséből eredeztet, például egy jelenetszerű hallucinációt abból, hogy az egyén agykérgének halántéki lebenyét ennek elülsőbb és alsóbb területein valamilyen inger éri. Amikor gazdaságtudomány és pszichológia kölcsönös idegenkedése egymástól Magyarországon még megakaszthatta egy kutatás kibontako-2 Tézisek az agyról, a jelentésről és a dualizmusról. Magyar Tudomány, 1979/24. 617-627. o. 3 Lásd az előző jegyzetben idézett „Tézisek" kifejtését: The brain and the mechanism of psychosocial phenomena. Journal of Russian and East-European Psychology. 31. 1993/6. 71-91. (Magyar fordítása: A szociálpszichológiai jelenségek mechanizmusáról. Pszichológia, 1993/2. 205-224. o.); továbbá: Vygotskian implications: On the meaning and its brain. A keynote paper. In Mezsdunarodnaja Konferencia „Kulturno-isztoricseszkij podhod: Razvityije gumanyitarnych nauk i obrazovanyija". Proceedings. Rosszijszkaja Akagyemija obrazovanyija i Rosszijszkij Goszudarsztvennyj gumanyitarnyj unyiverszityet. Moszkva, 21-24 oktyabrja 1996. No. 3. 4 József Attila összes művei. III. Budapest, 1958, Akadémiai Kiadó, 128-130. o. 405