Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány. Erdős Renée, Nemes Nagy Ágnes, Czóbel Minka, Kosztolányiné Harmos Ilona, Lesznai Anna (Budapest, 2013)
Tükör, test, trauma: írófeleség a kánon peremén. Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona
natképekben színészeken, írókon, írófeleségeken, közéleti embereken próbálok ítélőszéket tartani, s amennyiben Ibsennek igaza van, önmagámon is.”289 A hiány beszédes. Színészek, írók, írófeleségek, közéleti emberek: női írókat (akkori szóhasználattal írónőket) nem említ. A fejezetcímekben sem, pedig ott már a színésznő kategória is előkerül. A Móricz-portréban „Nyugat-nőknek” - így, idézőjelben nevezi az 1925-ben öngyilkosságot elkövetett Móricz Zsigmondné Holies Eugénia halálos ágyánál összegyűlt női társaságot, amelyben az írófeleségek mellett egy nem írófeleség női író, Bohuniczky Szefi is jelen van. („Többen, »Nyugat-nők«, Gellértné, Schöpflinné, Bohuniczky Szefi s még néhányan.. .”)290 De nem női íróként beszél róla. Az írók, tudósok című fejezetben Móriczé mellett Ady Endre, Csáth Géza, Krúdy Gyula, Somlyó Zoltán, József Attila, Nagy Lajos, Déry Tibor, Fejér Lipót, Ferenczi Sándor, Haitsch Emil, Hollós István, Pető Andor egy—négy oldalas portréit olvashatjuk, a Színészek, színésznők ben huszonöt rövid, átlagosan nyolc-tíz soros vázlatot.291 A portrékban megfigyelhető a Harmos Ilonára máshol is jellemző hangvétel és felépítés, az, hogy személyes élményekből, a mindennapi élet eseményeiből, anekdotákból indul ki, és ezekből építi fel a jellemrajzot, valamint hogy nem fogja vissza magát: nyílt, szókimondó, célratörő, sokszor gúnyos. Ahogy egy a memoárírás tervét és írókról, közéleti szereplőkről írandó „arcképek” készítését fontolgató, 1950-ből származó, kiadatlan naplójegyzetében olvashatjuk, ennek az írásmódnak a hátterében színésznő volta áll: „Színésznő voltam, »jellemszínésznő«, egy-egy mozdulatból, hangból, tettből érzem a jellemet, legalábbis részleteiben. Szeretek karikírozni, tudok haragudni, kegyetlenség is van bennem...”292 (Borgos Anna 1948 előttre datálja a Burokban születtem és a portrék megírásának időpontját, de ez az 1950-es jegyzet ennek ellentmondani látszik.293) A portrék olvasmányosak, hatásosak, a hangnem csevegő. A felidézett találkozások, beszélgetések, furcsaságok, gesztusok, ruhák hús-vér figurákat vetítenek a mai olvasónak utcák, színházak, intézmények névadóiként ismerősen csengő nevek mögé, 289 Uo. 371. 290 Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Néhány emlékem Móricz Zsigmondról. In: Uő: Burokban születtem, i.m. 380. 291 A tárgyalt színészek és színésznők: Aczél Ilona, Alszeghy Irma, Bajor Gizi, Császár Imre, Csillag Teréz, Fáy Szeréna, Gahányi Árpád, Gellért Lajos, Hegedűs Gyula, Hegyesi Mari, Hevesi Sándor, Jászai Mari, Ligeti Juliska, Madarassi Zsuzsa, Márkus Emília, Mihályfy Károly, Náday Ferenc, Odry Árpád, Paulay Edéné Adorján Berta, Paulay Erzsi, Pethes Imre, Prielle Kornélia, Újházi Ede, Váradi Antal, Váradi Aranka, Vízvári és Vízváriné. 292 MTA Kézirattár, MS 4633/38. 4/a oldal. 293 Borgos Anna: Utószó. In: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Tüzes cipőben. Bp.: Nórán, 2004. 201. 153