Mitrovits Miklós: Lengyel, magyar „két jó barát”. A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987 (Budapest, 2014)
Dokumentumok
tucat lengyel szereplővel szemben alkalmazott, megtették a magukét. A magyar olvasók, akik nem túl sokat tudnak a lengyel történelem ezen időszakáról, sosem hallottak Staszicról vagy Józef hercegről, hittek a Spiró által leírtakból az időszak hiteles ábrázolásában. Sőt a magyar kritika egyhangúan éltette Spiró gúnyművét az 1815-30 közötti Lengyelországról, becsületes történelmi regénynek tartja, amely autentikus képet ad Lengyelországról, Feuchtwanger regényéhez hasonlítják.16 Spiró a jelentős József Attila irodalmi díjat is megkapta regényért.17 1982 végén (miután a recenziómat átadtam a Külügyminisztériumnak) felhívták a magyar fél figyelmét az Ikszekben található rengeteg lengyelellenes megfogalmazásra. Bizonyos idő után, bár 1983-ban nem javítottak rajta, az Ikszek 1984-ben mégis újra megjelent a könyvesboltok polcain, a legkisebb változtatás nélkül, és ugyanúgy tartalmazta az összes lengyelre és Lengyelországra nézve kedvezőtlen megfogalmazást, többek között a Lengyelország „tönkretételére" vonatkozó sugalmazást. Hallottam, hogy jelenleg németre fordítják a könyvet, ez az első külföldi megjelenése. Úgy vélem, hogy a német fordításnak jó esélye van arra, hogy ínyencfalattá váljon minden olyan nyugati körben, akik nem kedvelnek minket. A „Polish jokes" nyugati szerelmesei innentől arra is hivatkozhatnak, hogy az olyan, Lengyelországgal hagyományosan baráti viszonyban lévő országok, mint Magyarország, olyannak látják a lengyeleket, amilyenek, vagyis hogy ez egy önálló létre alkalmatlan nemzet. Spiró könyve hatalmas, felmérhetetlen károkat okozhat a különböző országokban a lengyelekről és Lengyelországról kialakult véleménynek. Magyar beszélgetőpartnereim részéről olyan véleményekkel találkoztam, melyek szerint a több mint 600 oldalas regény szélsőségesen lengyelellenes tartalmai elemeit a szerző feltételezhetően úgy kezelte, mint ami növeli annak esélyét, hogy az Ikszek eljusson a nyugatnémet könyvpiacra. Ezen vélemények szerint a szlavista Spiró igen jól tájékozott a lengyelek és németek közötti nem túl jó viszonyt illetően, és számíthatott arra, hogy a szélsőségesen negatív lengyel- és Lengyelország-ábrázolást remekül fogják fogadni egyes NSZK-beli körök. Elég sok hátránnyal jár a rendkívül nyitott magyar kultúrpolitika, erről már nem egyszer írtam publikációimban a Politykatól és a Zdanietői kezdve egészen könyvemig, amelyben azt tárgyalom, hogyan jött ki Magyarország az 1956-os válgyelországot, nem érdemes újjáépíteni, inkább még jobban le kell rombolni. Spiró azt állítja a fülszövegben, hogy »szó szerint« közli az Ikszek Társasága recenziójának részleteit, a valóságban azonban, ahogy ebben a feljegyzésben is bebizonyítom, sokszor meghamisítja azt, és olyan dolgokat ír hozzá, amely az Ikszek állítólagos ostobaságát bizonyítja. Még ennél is jobban szolgálja a félrevezetést, hogy Spiró meleg szavakkal a lengyel teatrológusnak, Z. Raszewskinek ajánlja a könyvet." 16 Lion Feuchtwanger az egyik legolvasottabb német író volt. A Rókák a szőlőben című regénye (Európa Könyvkiadó, 1981) eleveníti fel a 18. század legfontosabb eseményeit (francia felvilágosodás időszaka és az amerikai szabadságharc). 17 Spiró György 1982-ben kapta meg a József Attila-díjat. Megjegyzendő, hogy az első lengyel kritikák is pozitívan értékelték Spiró művét: Andrzej Sieroszewski: Polak W^gier dwa bratanki. W^gierski bestseller. Pami?tnik Teatralny, (1983) 1. sz. 31-38.; Elzbieta Cygielska: „Iksy". Literatura na Swiecie, (983) 4. sz. 371-374. 776