Nagy Attila: Nem lehet visszatérni. Egy színész vallomásai (Budapest, 2017)

Negyedik felvonás - "Ember s magyar" (Válogatott esszék, anekdoták, interjúk)

dolatlan kegyetlenséggel minősíti emberi torzónak őket. Szívszorító figyelmeztetés ez a darab minden korok emberének. Megszívlelendő ez a figyelmeztetés, hacsak nem akarunk még büszkék is lenni arra, hogy adott időkben (testi és lelki értelemben) tiszta lelkiismerettel vagyunk képesek ölni is a mások iránti értetlenségből és türelmet­lenségből. Szeretem ezt a darabot, mert szívet szorító erővel kiáltja, amit nagy költőnk is belekiáltott a világ szívébe: ember, „a mindenséggel mérd magad!”,* és ne önmagaddal méregesd a végtelent. Meggyőző­désem, hogy sokkal többre juthatnánk minden területen, ha hajlan­dónak mutatkoznánk meghallgatni a sürgető felszólítást: növesszük önmagunkat fölfelé, és ne minősítsük a nagy dolgokat természetelle­nes szörnyűségnek. Hiszen: ha az ember növeszteni iparkodik magát, felfelé emeli magával az egész világot. * idézet József Attila Ars poetica című verséből. 314

Next