Pál István - Szabó Csaba: A budapesti közlekedés fejlesztése a politika napirendjén 1957–1990 - Budapest (Budapest, 2017)
Megtorpanás és fellendülés, 1957-1973
26. kép. Kültelki útviszonyok 1959-ben, Ifjúmunkás utca-Hurok utca sarok. Háttérben a József Attila-lakótelep. mi üzemeltetésre korlátozódott. Határozat született arról is, hogy a bérelszámolás, az anyagkönyvelés, a teljesítmény-nyilvántartás, a menetrendszerkesztés és a beosztások kialakítása 1971-től elektronikus adatfeldolgozó géppel történjen. E célok érdekében az ágazati egységek helyett tevékenységi egységekre kell tagolni a vállalatot: úgy mint forgalmi, műszaki, gazdasági és ügyvezetői szakterületekre, mivel csak így növelhető az információáramlás sebessége, s az adminisztrációs és irányító személyzet létszámát is csak ez úton lehet csökkenteni.124 Ezzel egy időben a VB felülvizsgálta a főváros 1960-ban elfogadott rendezési tervét, amely szerint az agglomerációt a korábbi 64 helyett 44 környéki településre korlátozták. Budapest lakossága ugyanis várhatóan az ezredfordulón sem éri majd el a 2 300 000 fős elméleti maximumot, azonban a decentralizáció figyelembevételével a 340 000 fős környéki lakosság várhatóan 500 000-re fog növekedni. Még több lakást kellett építeni, mivel az igények meghaladták az előzetes elképzeléseket; ám az új lakókomplexumokat a főváros határain belül tervezték, hiszen új alvóvárosok 124 BFL XXIII.102.a FT VB 1970. IX. 2. 3. Napirendi pont. 91-97. 76