Rév Ilona: A Bauhaustól az üvegpiramisig - Társtudomány (Budapest, 2006)
A. Bauhaus: Egy utópia metamorfózisa
párkánnyal, profillal valamint a díszítmények elvetése. A háború sokkját átélt emberiség számára anakronisztikussá vált a századforduló polgárságának íart pouríart esztétizálása. Az egyszerűség, tárgyszerűség reális társadalmi igény volt az 1920-as és 1930-as években. A Bauhaus luxusellenessége a háborút követő években erkölcsi követelmény igényével lépett fel; az esztétikai és az erkölcsi szempontok egybemosódtak. A Bauhaus azt vallotta, hogy a forma kövesse a funkciót, a tervezés belülről kifelé haladjon, a forma legyen őszinte, ne leplezze az alaprajzot és a szerkezeti megoldást. A gyakorlat azonban nem mindig követte a nyíltan vallott elveket, a rideg geometriai formák nem feltétlenül az alaprajzból és a szerkezeti adottságokból következtek, öncéllá váltak, ezeket mintegy az önmeghatározás jelképévé avatta. A geometrikus formákhoz való vonzalomban döntő szerepet játszott a gépi kultúra korlátlan lehetőségei iránt táplált illúzió, az az utópisztikus hit, hogy a technika megoldja az emberiség égető problémáit, felszabadít a fizikai munka nyűge alól, megszünteti az osztálykülönbségeket. A mechanika kultusza a mértani rend iránti fogékonysággal párosult. „A modem ember egyre inkább átható erejű mértani rendben él. Minden gépi és ipari alkotás a mértan parancsaitól függ” - állította Fernand Léger.10 11 Arra, hogy a mechanika és a geometrizálás bűvölete mily mértékben kerítette hatalmába a Bauhaus-eszmét, kirívó példát szolgáltat az 1928-ból származó, Oskar Schlemmer, illetőleg Mogyeszt Muszszorgszkij zenéjére koreografált három Bauhaus-tánc, amelyekben a táncot nem az emberi test mozgása hívja életre, hanem a rájuk vetülő fény segítésével az emberre erősített mértani alakú lécek, fémrudak mozgatása — tánc mint az embertől elvonatkoztatott absztrakció." A geometrikus formák kultuszában kétségtelenül nyomatékos szerepet játszott a kubizmus hatása. A modem építészet - bár kiindulási pontként a funkciót ismerte el és a formákat illetően elfogulatlanságot hirdetett - valójában nem volt elfogulatlan, „az építészet kristályos és mértani jellege”12 doktrinér formai követelmény volt. 10 Léger, Fernand: Esthétique de la Machine. In: R. Bajkay Éva (szerk.): A konstruktivizmus. Budapest, 1979, 126. 11 Ezt a színpadi produkciót Gerhard Bohen által rekonstruált rendezésben 1988. március 12-én bemutatta a József Attila Színház az NSZK kulturális napok keretében. 12 Breuer Marcel 1934. április 27-én Zürichben tartott előadásából. Tér és Forma, 1935. 26