Vitányi Iván: A szociáldemokrácia jövőképe. Alapértékek (Budapest, 1997)
I. fejezet. Az érték fogalma
David Rjesman írja le úgy az autonóm módon viselkedő (belülről irányított) ember magatartását, hogy az mintegy magában hordja a cselekedeteit meghatározó iránytűt. Ugyanezt mondta József Attila is: „az én vezérem bensőmből vezérel.” Az érték filozófiai fogalma Az értékről a különböző filozófiai iskolák különböző meghatározásokat adnak. Valamennyinek van azonban egy közös alapja. Mi az érték forrása? A kellés, az érvényesség, a jelentőség, az ideál, a cél, az emocionális tudat, a perspektíva, az intenció, a hiány, az imperativus, az emberi szabadság, a jövő. A szavak különbözőek, mégis mindegyik definícióban van valami közös: az értéket mindig a valósággal, a léttel állítja szembe, de nem a semmibe helyezi, hanem a leendőbe, a kellbe, ahol aktív emberi beavatkozást, cselekvést, tevékenységet, megvalósítást igényel. Magának az értéknek a fogalma - mint említettük - voltaképpen KANTtal került be a filozófiai gondolkodásba. Őt követte Hermann Lotze, akit a modern értékelmélet (axiológia) atyjának tartanak. Lotze az értéket az igazságtól és a valóságtól különböztette meg. Az igazság a törvényt kutatja, a valóság a tapasztalat tényeire vonatkozik, az érték forrása azonban nem a létben van, hanem bennünk, tudatunkban. Windelband „nomotetikus” törvénytudományokat és „ideografikus” eseménytudományokat különböztet meg, érték egyedül az utóbbiban lehetséges. Az érték forrása a tárgy különbözősége és egyszerisége. Riehl az érték forrását a célban jelölte meg. Rickert a világot a valóság és az érték birodalmára osztja, a valóságnak léte, az értéknek érvényessége van, ezért az érték lényege a valóságtól való elvonatkoztatás, a valóság tagadása. A legnagyobb magyar neokantiánus, Böhm Károly szerint a gondolkodásnak két „sarka” van: az egyik igéje a van, a másiké a kell, az egyik 14