B. Szabó János szerk.: Mohács (Nemzet és emlékezet, 2006)
III. Közéleti és népi emlékezet
Itt Zsigmondot és Hunyadi Jánost is említi a tankönyv. Nos, ezután megkezdődhet a magyar őstörténet, és ami utána következik, a mohácsi csatáig, természetesen (105— 185.1.). Magyarország „külpolitikai elszigeteltségéről” a mohácsi csatát megelőzően adatokkal zsúfolt hét és fél sor szól. Ám ezt hogy is jegyezhetné meg szegény diák, ha csak be nem magolja? Mert ami ebben a hét és fél sorban áll, azt részben elfelejtette, részben még nem tanulta, részben nem is fogja tanulni. Közben eltelt a tanév fele, talán a téli szünet után kerülhet sor az újabb témakörre: egyetemes történet a 16. századtól a 18. századig. Felfedezések. Reformáció. Spanyolország fénykora és hanyatlása, ellenreformáció. Külön-külön fejezetekben. V. Károly - ki tudja, miért?- a 203. és a 211. oldalon is megörökli a spanyol trónt, korábban megtudtuk, hogy Habsburg volt, s egy negyedik helyen kiderül, hogy német-római császár is. Az északamerikai függetlenségi háború után 1526-tól folytatódik a magyar történelem. Közben már tavaszodik. Ismerős név de - ismerős-e ebben a száraz név- és adattengerben? V Károly, Ferdinánd bátyja. Nem egészen két oldal, és három részre szakad az ország. Fráter Györgyről eddig szó sem esett, majd Erdély történetének kezdetén bukkan fel. Szegény gimnazistánk, akit az összefüggések meglátására, következtetések önálló levonására, a lényeges és a lényegtelen megkülönböztetésére, röviden: marxista történelemszemléletre s azon át dialektikus gondolkodásra kellene megtanítani! Valóban egyedül üdvözítő ez a módszer, amely csak a tankönyvek végére illesztett kronológiai táblázattal oldja meg az egyetemes és a magyar történelem összefüggéseit? Valóban annyira haragudni kell Nemeskürtyre, aki a magyarországi eseményeket mindig a nemzetközi nagypolitika vetületében mutatja be, s még arról is beszél, hogy Michelangelo melyik művén dolgozott abban az évben? „Az 1514-es megtorló törvényekkel kapcsolatban nem az a probléma, hogy a szerző szerint ezentúl nem lehetett a török ellen harcba vetni a parasztságot - mert ha újabban vitatkozunk is ezen, e nézet semmiképpen nem minősíthető saját elmeszüleménynek” - írja Barta Gábor. Majd később, mérgesebben: „Hiába magyarázták neki [ti. Nemeskürtynek], hogy rendes zsoldos had ellen a népfelkelésnek csődöt kell mondania. Hiába tudjuk, hogy 1456-ban Hunyadi lángesze és reguláris csapatai kellettek a győzelemhez.” És hogyan tárgyalja ezt a kérdést a gimnáziumok II. osztálya számára írt történelemkönyv 1975-ben megjelent 10. átdolgozott kiadása? „Az 1514. évi parasztháború leverésének igen súlyos következményei voltak. A parasztság gúzsbakötése kikapcsolta az ország védelméből azt a tömegerőt, amely - mint ezt Nándorfehérvár példája 1456-ban megmutatta - nélkülözhetetlen lett volna a török megállításához. A parasztság leverésétől egyenes út vezetett a török elleni védelem összeomlásához, a magyar államegység és önállóság mohácsi bukásához•” Az utolsó mondat aláhúzva, ez a lényeg, ebből felel, érettségizik és tesz felvételi vizsgát az a diák, akinek feje fölött vitatkozik a szakma egymással és Nemeskürtyvel, de akinek történelemszemléletéért mégiscsak tankönyvei felelősek elsősorban. A tankönyvnek szabad egyenes utat — túl egyenes utat - látni 1514 és 1526 között, Nemeskürtynek összefüggést sem? Második éve van alkalmam főiskolai felvételi vizsgákon lemérni történelmi tudatunk egy szeletét. Tapasztalataimról legszívesebben külön cikket, pontosabban: jeremiádát írnék. Csak egy adat: az elfogadhatatlan írásbeli dolgozatok aránya az első évben meghaladta, a második évben erősen megközelítette az elégtelen matematika dolgozatokét, holott a történelem felvételi tárgyként való bevezetése előtt a matematika volt a „buktató” tárgy, Hogy mi hiányzott? Az összefüggések meglátása, az önálló következtetések stb. A tárgyismeretet frázisok helyettesítik. S ha véletlenül olyan tételt húz a jelölt, amelyben - ismét ez a szó! - a nemzetközi politika összefüggéseiről van szó, a legtöbb esetben beáll a szellemi rövidzárlat. A tragikus színvonalú mezőnyből minden évben kiemelkedik egy töredéknyi kivétel, akik számára a történelem nem egymással laza kapcsolatban álló adatok unal„Mi is veszett Mohácsnál?" Mohács-vita Magyarországon (1966-1976) 575