Bangert, William V.: A jezsuiták története (2002)
3. Gyors növekedés és új vállalkozások 1580-1615
3. fejezet GYORS NÖVEKEDÉS ÉS ÚJ VÁLLALKOZÁSOK 1580-1615 Claudio Aquaviva általános rendfőnök, 1581—1615 A Társaság ötödik általános rendfőnöke Claudio Aquaviva volt, aki a rend történetében a leghosszabb ideig, harminchárom éven és tizenegy hónapon át töltötte be ezt a tisztséget. A IV Általános Rendgyűlés 1581. február 7-én kezdődött Rómában. Olivier Mannaerts általános rendfőnökhelyettes több atyával közösen XIII. Gergely pápa elé járult, hogy áldását kérjék a rendgyűlés munkájára. A pápa magasztos szavakkal fordult hozzájuk: „Szent rendetek, valóban szent rend, amely elterjedt az egész világon. Bármerre néztek, ott vannak kollégiumaitok és házaitok. Királyságokat, tartományokat irányítotok, valójában az egész világot. Ma Isten által az eretnekség ellen felkínált eszközök közül egy sem olyan nagyszerű, mint a ti szent rendetek. Éppen akkor jött a világra, amikor új tévelygések kezdtek elterjedni mindenfelé. Ezért az uralkodók és a népek számára egyaránt fontos és üdvös (és szeretnénk hozzátenni, hogy a Mi számunkra is), hogy ez a rend növekedjék és virágozzék napról napra, és mindenekfölött, hogy jó elöljárók vezessék [...] Soha ne feledjétek, hogy a legkomolyabb ügyet tartjátok kezetekben, és ennek kimeneteléről számadással tartoztok Isten előtt. Biztosak lehettek afelől, hogy egész életetek során soha nem jártok el majd olyan nehéz és fontos ügyben, mint ez.”1 A rendgyűlés a harminchét éves Claudio Aquavivát, Róma tartományfőnökét választotta általános rendfőnökké. Aquaviva csupán tizennégy éve volt a Társaság tagja. Di Atri herceg fiaként humán tárgyakat, filozófiát, teológiát és jogot tanult, majd pappá szentelték. A nagy tudású férfi jó kapcsolatokkal rendelkezett a Vatikán belső köreiben, amikor huszonnégy évesen, 1567-ben csatlakozott a Társasághoz. A noviciátus után rövid ideig filozófiát tanított, majd először Nápolyban rektor, azután a nápolyi tartomány, később pedig a római tartomány elöljárója lett. Aquavivának rendkívül bonyolult problémákkal kellett megbirkóznia az évek során: rá hárult a feladat, hogy tisztán és hitelesen megőrizze Szent Ignác eszméit és célkitűzéseit akkor, amikor a jezsuiták száma majdnem megháromszorozódott 5000-ről 13 ezerre emelkedett, mint ahogyan az is, hogy zökkenőmentessé tegye a Társaság működését, miközben az iskolák száma 144-ről 372-re, a rendházaké 33-ról 123-ra, a rendtartományoké pedig 21-ről 32-1 Astráin: i. m. III. 209—210. p. • 89 •