Bart István: Világirodalom és könyvkiadás a Kádár-korszakban (2002)
Fordításpolitika a gyakorlatban - A lefordítandó művek kiválasztása
1982-ben megjelent Entrópia című prózai kötet, amely a posztmodern irodalom első magyarországi bemutatkozása volt. A 70-es évek végétől kezdve pedig sorra a Modem Könyvtárból ismerhette meg a közönség a színpadon akkor még nem játszható angol és amerikai drámaírókat. „Békés egymás mellett élés” azonban - a Modem Könyvtár indulásakor még - valóban nem létezett „kulturális és ideológiai területen”, a fentiek ellenére sem. Ekkor mondta Kádár János a KB 1958 júliusi ülésen, hogy .....ha a között kell választani, hogy egy ilyen közepes nívón szocialista kultúrát adunk, vagy egy egészen magas nívón antiszocialistát, én megmondom, hogy a közepes nívójú szocialista kultúrára szavazok, hogy ne legyen félreértés, mert itt választani kell...”185 Kádár természetesen a kortárs magyar kultúráról beszélt, de amit mondott, az a világirodalmi könyvkiadásra is érvényes volt. Folyt a harc egyidejűleg a „nyugatmajmolás” és a „sznobizmus” ellen is, ami a „a nyugati polgári művek kritikátlan fogadtatásában és a hazai irodalom és művészetek lebecsülésében nyilvánul meg”.186 A még 1960-ból származó, látszólag szinte tetszés szerint csűrhető, csavarható szabály, amely a „realista ábrázolást” tette meg a „polgári írások” kiadhatósága kritériumának - ami annak idején alkalmasint még „enyhítésnek” is számíthatott - valójában azt is kimondta implicite, hogy a „nem realista” nyugati művek kiadása ellenben tilos. Ezt a merev tilalmat oldotta fel a „modernizmust” rehabilitáló, 1962-1963-ban zajló „realizmusvita”, majd politikailag is a Kulturális Elméleti Munkaközösség 1965-ös tanulmánya, mely az addigiaknál némileg nagyvonalúbban értelmezte a szocialista realizmust, mint az a következő, úgynevezett „formalistákat” is tartalmazó névsorból is kitetszik: „Gorkij, Solohov, Fagyejev, Majakovszkij, H. Barbusse, L. Aragon, P. Eluard, B. Brecht, J. Becher, A. Seghers, N. Hikmet, P. Neruda, N. Guillén, A. Nexö, V. Nezval, József Attila írói-költői munkássága a társadalmi-történelmi gyakorlat ellenpéldája alapján állít művészi ellenpéldát a polgári művészet túlnyomóan tragikus emberszemléletével, távlattalanságával, illetve dekadens pesszimizmusával szemben. József Attila írói-költői munkássága... a társadalmitörténelmi gyakorlat ellenpéldája alapján állít művészi ellenpéldát a pol185 Idézi Révész 1997, 108. 186 A MSZMP néhány időszerű ideológiai feladata: A KB irányelvei, 1965. (Vass 1968, 157) 114