Bertényi Iván (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény 1000-1526 (Osiris tankönyvek, 2000)
I. rész. Elbeszélő források - Kézai Simon: Gesta Hungarorum
Kázai Simon GESTA HUNGARORUM Gestájában (egyetlen ránk maradt munkájában) IV László (1272-1290) udvari papjaként mutatja be magát. Feltételezik, hogy az alsóbb nemesség soraiból — vagy még alacsonyabb társadalmi helyzetű családból - származott. Az újabb kutatás rámutatott külföldi, itáliai és franciaországi tanulmányaira, illetve utazásaira. Az 1280-as évek első'felében (minden bizonnyal 1282 és 1285 közt) írta meg munkáját, amelyben az őstörténettől (a hun-magyar azonosságot vallva) a saját koráig tárgyalja a magyar történelmet. Munkájához felhasználta a korábbi - azóta elveszett - magyar krónikákat, s van olyan feltételezés is, hogy egy V. István (1270-1272) korában, Ákos mester által készített krónikaszerkesztésre erősen támaszkodott. Az általa felhasznált munkákkal elég szabadon bánt, átfogalmazta, lerövidítette, esetenként megváltoztatta, illetve saját kútfejéből merített részletekkel bővítette. Különösen érdekes munkája két appendixe (függeléke), amelyben a nemesség és a szolgák eredetét vizsgálja, s mindkét társadalmi osztály létét egy ősi, mindenkire kiterjedő szabadságállapotból vezeti le. Munkájából több részt átvett a XIV. századi krónikakompozíció (Képes Krónika) írója. E helyen a Prológus egy részletét, a Képes Krónikóban vázlatosan szereplő (2) morvamezei (dürnkruti, 1278) és a hódtavi csata (1282) leírását, valamint az alávetettekről szóló 2. Appendixet közöljük. Középkori kézirata elveszett, koraújkori másolatai az ELTE Egyetemi Könyvtárában, a marosvásárhelyi Teleki Tékában és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában találhatók. Kiadása: SRH I., 129-194.; László Vcszprcmy - Frank Schacr: Simonis de Keza: Ccsta Hungarorum Simon of Keza: The Deeds of the Hungarians. Budapest, 1999. Fordítása: Bollók János in Anonymus: A magyarok cselekedetei - Kczai Simon: A magyarok cselekedetei. Millenniumi magyar történelem. Források. Budapest, 1999, 87-173. (Vcszprcmy László utószavával, jegyzeteivel cs szakirodalmi tájékoztatójával). További irodalom: KMTL 348. (Almási Tibor szócikke). Prológus 1. A győzhetetlen és hatalmas harmadik László úrnak, Magyarország legdicsőbb királyának Kézai Simon mester,1 az ő hű papja, azt kívánja, hogy ahhoz áhítozzék, akinek szépségét a nap és a hold csodálja. 2. Mivel szenvedélyes vágya szívednek, hogy megismerd a magyarok viselt dolgait, én pedig ezeknek igaz ismeretére jutottam, gondom volt rá, hogy e nép történetét, amely Itáliában, Franciaországban, Németországban a különböző iratokban szétszórtan és összefüggéstelenül található, egy kötetbe szerkesszem. 74. Ezután fia, harmadik László uralkodott.2 Ezt az Ur akaratából ugyanis gyermekként koronázták királlyá. Mármost az ő napjaiban Ottokár cseh király, aki a birodalom jogkörébe tartozó több tartományt ténylegesen és jogellenesen bitorolt, és haderőre és hallatlanul nagy 'Mester címét tanultságiért, de a királyné klerikusaként (1272), majd a királyi udvar jegyzőjeként (1283) is használhatta. 2 Helyesen IV László (1272-1290), a kisgyermekként rövid ideig király 111. Lászlót (1204-1205) Kézai kihagyja uralkodóink sorából.