Bertényi Iván (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény 1000-1526 (Osiris tankönyvek, 2000)
I. rész. Elbeszélő források - Thuróczy János: A magyarok krónikája (Részletek)
A MAGYAROK KRÓNIKÁJA 135 zelein nagyszerű dicsőségében, a diadalnak édes ízével még a szájában, derék nevet nyerve zárta le életének utolsó napját.'* Testét övéinek bőséges sírása kíséretében az erdélyi Fehérvárra vitték, és ott nagy tisztelettel eltemették. A gróf úr az Úr megtestesülésének ezernégyszázötvenhatodik esztendejében halt meg, akkor, amikor a szűzi Hajnal meglátogatta a napot égi hálószobájában. [... ] A gróf úr közepes termetű volt, erős nyakú, hullámos gesztenyeszín hajú, nagy szemű, barátságos tekintetű, piros arcú, egyéb tagjaiban olyan arányos és olyan szép felépítésű, hogy ezer ember közül is meg lehetett ismerni fejedelmi személyét. Két fia volt, és nem kis várakozással nézett rájuk egész Magyarország. Az atya érdemei mindenkit kényszerítettek rá, hogy szeresse a fiúkat, és úgy érezték, hogy az atya erényei és természete bennük öröklődik tovább. A születés rendjében idősebbet Lászlónak hívták. Ez termetére nézve nem különbözött atyjától, katonai erényekben, erkölcseinek tisztességében, nagylelkű emberségben összes ifjú kortársai között a legkitűnőbb volt. Az ifjabb, Mátyás, atyja halála idején még gyermeki éveit élte. Atyja szívének legbensőbb szeretetével szerette életében ezt a fiút, de serénysége érdemessé is tette rá mindenki szemében: mindnyájan feléje tekintettek, és azt jósolták, hogy nagy ember lesz belőle.91 Capistranói János barát halála [...] Capistranói János fráter, akit az őszinte szeretet érzése kötött az említett besztercei gróf úrhoz, a gróf úr elhalálozása után nem sok napig húzta már a nap alatt. [...] Újlak városában temették el illendően; fényeskedett és fényeskedik mind a mai napig számtalan csodatételével.92 László király visszatérése Magyarországra és Ciliéi gróf lefejezése Nándorfehérvár várában Amikor ennek a nagy győzelemnek a híre a világ távoli vidékein is elterjedt, és az egész keresztény hitnek örömére szolgált, az említett László király hallván, hogy a török császár megfutott, a gróf úr pedig az életből eltávozott, elhatározta, hogy visszatér Magyarországba. Eközben Ciliéi Ulnk gróf lelkének egész dühével azon gondolkodott, hogy a néhai János gróf úr ellen táplált gyűlöletét az atya halála után hogyan fordíthatná fiai ellen. [...] Ulrik gróf ugyanis minden más embernél nagyravágyóbb volt, az emberi természetet meghaladó mértékben pöffeszkedett gőgjében. [... ] Ulrik gróf mind a király oldala mellett betöltött tisztséget, mind pedig azt, ami Magyarországon zsíros, szép és kellemes volt, s amit ez ifjú grófok tartottak kezükben, a maga hatalma alá igyekezett hajtani, mint nagyravágyó és hihetetlenül büszke ember. Ezek mardosták lelkét heves furdalással. Szeretett volna a dolgok végére járni. Állítólag azt mondta: „Én vagyok az az ember, aki ezt a csábos kutyafajzatot ki fogom irtani a föld színéről.” Az ifjú grófok figyelmét nem kerülte el Ulrik gróf gonosz szándéka. Keserű gondolattal viseltettek iránta, de Magyarország egész népe megvető szemmel nézett rá. Végre elmúlt János gróf halálának éve;93 az az évszak volt, amikor a nyár végső határai felé siet, és közeleg az ősz. Ekkor László király és Ciliéi Ulrik gróf — a német köznépből való nagyszámú keresztes hadinép kíséretében hajóval szántva a Duna mély vizét — nagy zajjal bejött Magyarországra. Először a budai vár termeiben maradtak néhány napig; végül egy ‘"'A Szolón (Kr. c. VII-V1. sz.) athéni államféfi cs Kroiszosz Liidia királya személyéhez kapcsolódó ókori anekdota szerint Szolón az athéni Telioszt nevezte a legboldogabb embernek, aki akkor halt hősi halált, amikor már legyőzték az ellenséget. 91 Hunyadi László 23, Mátyás 13 eves volt 1456-ban. 92Kapisztrán János 1456. október 23-án halt meg. A Duna déli, szerémségi partján fekvő Újlakon (ma Ilok) temették el. "'Nem múlt el! A következőkben leírtak is 1456-ban történtek.