Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban (Millenniumi magyar történelem - Historikusok, 2003)
Utószó
be egy évre. A tervezett esztendőből hivatali főnöke, Ságyári Ágnes akadékoskodása7 miatt negyedév lett, de az is nagy élmény volt számára. Alighogy betöltötte 60. évét, nyugdíjazták a levéltárban, de Köpeczi Béla segítségével és Klaniczay Tibor lelkes támogatásával átkerült az akadémia Irodalomtudományi Intézetébe. 1975-ben meghívást kapott Amerikába, de röviddel utazása előtt a hatalom megpróbálta visszatartani arra való hivatkozással, hogy tervezett előadásai „nem irodalomtörténeti tárgyúak”. Pennsylvaniába érve szélütéssel kórházba szállították, s betegségéből tökéletesen már nem tudott fölépülni. Eltávolítása után Bónis csak egyetlen alkalommal jelent meg Szegeden, 1959-ben: a konferencián a római jog magyarországi hatásáról volt szó, s Bónis szakmai szempontból kihagyhatatlan volt. Ünnepélyesen kezet fogott Antalffyval, de haza már német barátai vitték autón. A szegedi József Attila Tudományegyetem rektora, Csákány Béla 1989-ben rehabilitációs eljárást indított, melynek eredményeként az utókor megkövette az akkor már négy éve halott egykori professzort. AZ ÉLETMŰ Bónis Györgyöt úgy tartja számon az utókor, mint a 20. századi jogi historikusok között a legjelentősebb medievistát. Hatalmas tudományos életművének8 legnagyobb hányadát Mohács előtti történelmünkkel foglalkozó írásai teszik ki. A történeti segédtudományokban szerzett jártassága révén nemcsak a nyomtatott, hanem az eredeti középkori kéziratokat is jól olvasta, így feltárult számára a teljes középkori forrásanyag. Latin és görög nyelvismeretéhez angol-, német- és franciatudás is társult, sőt kolozsvári évei alatt egy magántanártól románul is megtanult, az ötvenes években Szegeden pedig egy szláv nyelvet is „illett” elsajátítania: választása a lengyelre esett. Páratlan nyelvtudása nemcsak ahhoz nyújtott szilárd alapot, hogy a magyar jogtörténelem tényeit európai összefüggésekbe állítsa, hanem arra is alkalmassá tette, hogy egyetemes jogtörténeti tankönyvet írjon.9 A fiatal Bónis érdeklődése nagyon hamar a jogtörténet felé fordult: atyai jó barátja, Eckhart Ferenc biztatására és segítségével készítette el (és publikálta az Angyal-szeminárium kiadványaként) húszéves korában első nagyszabású, önálló dolgozatától magyar büntetőtörvénykönyv első javaslata 1712-ben címmel. Disszertációját az Eckhart-szeminárium tagjaként írta a 18. század eleji 541