Braudel, Fernand: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában 2. (1996)
Második rész: közös sorsok és általános trendek - IV. A birodalmak - 1. A birodalmak kialakulása
De bárhogyan végezték is, és még ha átmenetileg sikerült is megmenekülniük, akár úgy, hogy török hitre tértek, a probléma a maga egészében ugyanaz: a törökök megjelenésekor egy egész társadalmi rend omlott össze, részben magától, ami ismét igazolja Albert Grenier megállapítását: „csak azokat a népeket hódítják meg, amelyek hagyják magukat meghódítani”. Ez a társadalmi realitás magyarázza a hódítók pusztításait és sikereit. Gyorsan és messzire előretörő lovasságuk elvágta az utakat, elpusztította a termést, szétzilálta a gazdasági életet, előkészítette, megkönnyítette a hódítást a főerők számára. Csupán a hegyvidékeket nem tudták egy ideig bevenni a verhetetlen hódítók, akik a Balkán földrajzi viszonyaihoz igazodva először a Dunához utat nyitó folyóvölgyeket, a Marica, a Vardar, a Drina és a Morava völgyét vették birtokba. 1371-ben győztek a Marica melletti Csernomennél, 1379-ben a Rigómezőn avagy Koszovo-poljén, ahol a Vardar, a Marica és a Morava ered. 1459- ben a Vaskaputól északra, Szendrőnél diadalmaskodnak, „azon a ponton, ahol a Morava belefolyik a Dunába, s amely, éppúgy, mint Nándorfehérvár, ellenőrzést biztosít a magyar Alfölddel közvetlenül szomszédos területek felett”.20 21 * * * *’ Gyors sikereket érnek el a Balkán keleti síkságain is.2'1365-ben Drinápolyban rendezik be a fővárosukat, 1386-ban egész Bulgária, majd egész Thesszália a kezükbe kerül.28 Lassúbb a hódítás a nyugati hegyes vidéken, és néha inkább látszólagos, mint tényleges. Görögországban Athént 1456-ban, Moreát 1460-ban foglalják el, Boszniát 1426-1466-ban,2J Hercegovinát 1481-ben,80 noha egyes „hegyvidéki királyok” keményen védekeznek. Maga Velence sem tudta sokáig elzárni előlük az Adriát: Scutari 1479-ben, Durazzo 1501-ben esik el. Persze beszélni kellene egy másik, lassúbb hódításról, az utak és erődítmények építéséről, a tevekaravánok megindításáról, a gyakran bolgár fuvarosokra bízott ellátó- és szállítóoszlopokról és végül, de nem utolsósorban a török kézre került és megerősített, vagy a törökök által épített városokra támaszkodó hódításról. Ezek a városok a török kultúra kisugárzási központjaiként lecsendesítik, megszelídítik vagy legalább engedelmességre késztetik a meghódított területeket, amelyeken - ellentétben azzal, amit gondolhatnánk - a törökök nem alkalmaztak állandó erőszakot. Eleinte persze a hódítás költségeit a leigázott népekkel fizettették meg: a rigómezei csata után szerbek ezreit vitték még a keresztény világ rabszolgapiacaira is, vagy kényszerítették zsoldosnak. De a győzők nem voltak híján a politikai érzéknek. Erre vallanak azok az engedmények is, amelyeket II. Mohamed tett a már 1453-ban Konstantinápolyija hívott görögöknek. Egy idő után 20 Uo., 23. 27 W. Heyd, i. m„ II, 258. 2HUo„ II, 270. 29Ann. du monde musulman, 1923, 228. 80H. Hochholzer, i. m., 57. :81J. ZONTAR, in: Vierteljahrschrift für Sozial- und ’Wirtschaftsgeschichte, 1934, 369. 700