Cseh Mária szerk.: A nemzeti könyvtár kisnyomtatványtára (Libri de libris, 2002)
Dobó Kocsis Zoltán: „Szomorodott szívvel tudtára adom...” A halotti értesítők arculatváltozása a 18-20. században
közlés. A bibliaiak közül leggyakoribb Pál Timóteushoz írt második leveléből, hogy . .ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Az irodalmiaknál Váci Mihály sorait olvashatjuk sokszor: „Olyan csend van így Nélküled Hogy szinte hallani Amit még utoljára Akartál mondani.” Arany János, Ady Endre, József Attila, Babits Mihály és sok más költő mellett még Assisi Szent Ferenctől is olvashatunk vigasztaló sorokat: „Boldogok azok, akik félelem és borzadály nélkül halnak meg az Úrban, örömmel nyerik el az örökkévalóságot és nem látnak többé halált.” A másik újdonság pedig a gyászjelentés legalján olvasható táviratcím, mely általában a legközelebbi hozzátartozó lakcíme. Gyászjelentés gyakorlatilag már bármely társadalmi rétegbe tartozó elhunytról készülhet, teljessé téve a múlt században elindult folyamatot. Ebben a században a történelem néha érdekes módon szólt bele a forma alakulásába. Egyedi forma a világháborús időkben az, hogy az elesett katonákat közös gyászjelentésen szerepeltetik, vagy egy város lakosságát kérik fel, hogy jelenjenek meg mártírjaik temetésén, miként ezt egy 1917. június 14-én Nagyszebenben kelt gyászjelentésen olvashatjuk: „A helybeli katonai hatóság Nagyszeben védelmében elesett négy honvéd tetemét f. hó 18-án exhumálja a hadapródiskola udvarán fekvő ideiglenes sírból, hogy a hősök temetőjében az egyház szertartása, s városunk társadalmának részvétele mellett őket megillető dísszel helyezze nyugalomra. Hősöket temetünk, akik Nagyszebeni védték, felszabadításáért mentek harcba, s akik drága magyar vérüket Nagyszeben földjén ontották. Közelebb vannak ők hozzánk, mint az a sok ezer honfi, aki messzi csatában esett el, s azért kell, hogy a hála részükre és a nekikjuttatott kegyelet-kifejezés útján mindazon honvédeknek, akik városunk védelmében haltak hősi halált, fokozott mértékben megnyilatkozzék. Honvédeink díszes elhantolása f. hó 18-án hétfőn d.u. 4 órakor lesz a katonai temetőben.” A múlt század közepén igen sok színes, vékony selyempapírra nyomtatott gyászjelentés készült, nyilmártírhalált haltak ván anyagi okokból. Ilyenfajta gyenge minőségű pa-GYASzjELENTESE pírból volt egyébként az aprónyomtatványok és a szöveges plakátok túlnyomó része is. Ezek a gyászjelentések általában gyászkeret nélküliek, és kevés szöveget és grafikai ábrázolást tartalmaznak. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években érdekességként említhető meg a vörös gyászjelentés. Elsősorban pártfunkcionáriusok testületi gyászjelentéseit adták ki ilyen formában. A gyászkeret nem fekete, hanem élénkpiros, ugyanez vonatkozhat az elhunyt nevére és a középső grafikára, ami lehet láng vagy vörös csillag. 50