Csernus Sándor: A középkori francia nyelvű történetírás és Magyarország (13-15. század) (Doktori mestermunkák, 1999)
Második rész - III. Magyarország a francia nyelvű történetírásban (13-15. század)
toszok lebontójaként mutat be a Commynes-életmű egyik legavatottabb szakértője - mindenesetre Hunyadi a „Fehér Lovag”, ám ennek a „Chevalier Blanc”-nak a lovagság mítoszaihoz nincs semmi köze.268 Összefoglalásul tehát megállapíthatjuk, hogy a Hunyadi János (a „Grand Comte de Hongrie”-ra, azaz a nádorra vonatkozó néhány megjegyzést leszámítva) az első olyan személyisége a magyar történelemnek, aki nem uralkodó, illetve uralkodó család tagja, akit forrásaink név szerint is említenek, és aki a korabeli francia történetírásban igen jelentős helyet kapott.269 A Hunyadira vonatkozó hírek - a törökellenes harcainak sikere miatt - az 1440-es évek közepétől kezdődően jutnak el először a francia historiográfia lapjaira, majd több-kevesebb rendszerességgel folyamatosan olvashatunk róla, mégpedig elsősorban a burgundi herceg mind aktívabb mediterrán politikájának hozadékaként. Az első információkat - az ifjabb Wavrin beszámolóját - úgy tűnik, történetíró rokonán kívül nem használta föl senki. (Ha esetleg az al-dunai hadjáratról szóló beszámolónak komolyabb híre támadt, úgy annak még Chastellain krónikájában lehetett nyoma, de — mint láttuk — a krónikából az 1432 és az 1452 közötti rész hiányzik.) Az utazó, diplomata és történetíró Gilles Le Bouvier, aki az eseményekkel megközelítőleg egy időben írt, a törökellenes harcokról természetesen ugyancsak tájékoztatott, de arról nincs szó nála, hogy ezeket a sikereket személyhez - egyetlen személyhez - kösse. Mivel a legkorábbi rész (Wavrin elbeszélése) csak később került be a történeti munkákba, úgy tűnik, hogy valójában Mathieu d’Escouchy krónikája „léptette be” Hunyadit a francia nyelvű történeti irodalomba. Erre alkalmat az 1448-as rigómezei („Cossova”) ütközetről Franciaországba érkezett beszámoló kínált számára. Nem tudjuk biztosan, hogy a szöveg eredetileg milyen nyelvű lehetett, az a konstantinápolyi keltezésű levél viszont, melyre a történet alapozódik mindenesetre francia nyelven íródott, s nincs arról információnk, hogy fordításról lenne szó. Hunyadi János alakjának újabb feltűnése a Konstantinápoly elestét követő általános megdöbbenéshez, riadalomhoz és a megmentőben való reménykedéshez köthető. így Mathieu d’Escouchynál 1456-ig, a törökkel kapcsolatos ügyeket illetően folyamatos a jelenléte, Jean Chartier-nál (és vele együtt Jacques Du Clercq-nél) viszont már inkább az újabb nagy eseményhez, a nándorfehérvári diadalhoz kötődik, míg a Chastellain krónikájából megmaradt részek kizárólag az utóbbihoz kapcsolják. Hunyadit nevén csak a legkorábbi forrásrészletek nevezik (Wavrin: ,Joannes deHoignac”, illetve „Huniadé”), később már soha. Az ún. „első 232