Csukovits Enikő szerk.: Mátyás és a humanizmus (Nemzet és emlékezet, 2008)
III. Tudományos emlékezet
getnek, hanem egy dunai szigetet. Ransanus 1488-ra sem felejtette el e régi értesülését, hanem beleszőtte abba a beszédbe is, amelyet Magyarországra érkezésekor a királyi pár előtt tartott: „Corvina, amely a Duna szigete, amelyet rokonaid sokáig birtokukban tartottak.”16 Végül 1490-ben, az Epithomában is hasznosította tudományát. Elbeszélését egészében Thuróczyra építi, de a nándorfehérvári ostrom előzményeinek ismertetésekor kiegészíti forrását: Hunyadi „abban az időben Alsó-Pannóniában élte az életét egy birtokában levő kastélyban, melynek Covinum a neve”.17 Megjegyzem, hogy a kastély neve minden nyomtatott kiadásban Corvinum. Azonban mind a palermói, mind a budapesti kéziratban Covinum áll. így tehát megoldódik a Corvinus vicus és a Corvina insula rejtélye: Temeskubinról van szó, amelynek régi magyar neve Keve volt, de Kubin néven is ismerték, latinul pedig Covinumnak hívták. Ma Kovin Jugoszláviában. Az a leírás, amit az imént Ransanustól idéztem, egészen egybevág azzal a másikkal, amit Györffy György ad Keve fekvéséről történeti földrajzában: „Az Al-Duna azon kedvező fekvésű pontján létesült, ahol a Morava-torkolattal szemben két hosszú sziget között kitűnő átkelőhely volt.”18 Pesty Frigyes az eltűnt régi vármegyékről szóltában Kévét így állítja elénk: „A régi vár mintegy szigeten feküdt, melyet a Dunavác nevű Duna-ág és a Ponyavica vize képezett. A várostól egy csatorna választotta el.”19 Keve tehát város is volt, vár is, sziget is volt. A vicus és pagus is megfelel a valóságnak. 1440-ben ugyanis Keve város rác telepesei elmenekültek a török elől a Csepel-szigetre, és a nevet magukkal hozva megalapították ott Ráckevét.20 A magyar lakosság helyben maradt ugyan, de Keve városa elvesztette korábbi jelentőségét, maga a megye is romlásnak indult olyannyira, hogy ez év után már ispánt sem állítottak az élére. Bonfini all. század második felét illetően, Salamon történetének elbeszélésekor Kévét (Ceue) Thuróczy nyomán még oppidumnak mondja,21 Hunyadi korában azonban már a vicus és pagus kifejezéseket használja rá. Keve, frekventált dunai átkelőhely lévén, nagy fontossággal bírt a hadvezetés számára. Feltűnő, hogy Bonfini a magyar történethez felhasznált írott forrásait éppen Hunyadi hadjárataival kapcsolatban két alkalommal is megtoldja Kevére vonatkozó, szóbeliségből vett adattal. A hosszú hadjárat ismertetésében Callimachust másolja, és az általa megadott útvonalon vezeti a sereget, kiegészíti azonban azzal a megjegyzéssel, hogy Kubinnál kelt át a Dunán. A Rigómező felé induló sereg útvonalát Thuróczyhoz képest toldja meg azzal, hogy a Morava folyó Kubinnál ömlik a Dunába.22 Mintha e helység neve a Hunyadira emlékező veteránok memóriájában erősen megragadt volna, és különös nyomatékot helyeznének rá. Ransanusnál is megtaláljuk ennek az érdeklődésnek a nyomát. Az előbb említettem, hogy EpúKomájába, amelyben szinte pontról pontra Thuróczyt másolja, betold egy szóbeli forrásból vett adatot, megemlítve, hogy a nándorfehérvári ostromot megelőzően Hunyadi a főurak, főleg Ciliéi Ulrik féltékenysége miatt Kubinban húzta meg magát.23 Ami az ottani tartózkodás okát illeti, az nyilván a szerző kombinációja, de maga a tény igaz: 1456. július 3-án Hunyadi onnan keltez levelet.24 Mi köze volt Hunyadi Jánosnak Kévéhez? Bonfini azt állítja, hogy ott született, Ransanus szüleit költözteti onnan Magyarországra. Mindketten úgy tudják, hogy a város a Hunyadiak kezén volt. Az Elekes által hitelesnek és szavahihetőnek elismert források Vajk (János apja) beszármazásáról csak az „ex Transalpinis partibus in Hungáriám (Transylvaniam)” kifejezést tartalmazzák, a vándorút vonalát nem rajzolják ki pontosan. Keve a korabeli földrajzi terminológia szerint nem a transzalpin részeken, de nem is Magyarországon (Erdélyben), hanem Rasciában feküdt.25 A kiindulópont - ebben a források között teljes az összhang - vitathatatlanul Oláhország (Valacchia). Ransanus és a többi forrás egybevetéséből az következik, hogy az első állomás Valacchia és Magyarország között („adiacet Valacchiae”) keresendő. Ez Keve, ahonnan a család 1409-ben továbbköltözött, immár magyar területre, Hunyadra. így Bonfininak az az értesülése, hogy János Kévén, vagyis hát „in Corvino vico” látta meg a napvilágot, egyáltalán nem mondható okta366 III. Tudományos emlékezet