Domokos Mátyás - Cseh Mária - Szarka Anita - Környei Anikó szerk.: A régi Magyarország képeslapokon (Libri de libris, 2003)
71 72 Poros magyar nyár napja ver Szőke akácot, árva nyárfát, Köröskörül fény, csönd delel S árokban szunnyadnak a kácsák. Kalocsa látképe Az élet alszik, nem dalol, Távírópózna égbe bámul, Sürgős hír száguld valahol, De itt nem tudnak a világrul. Minek is arról tudni most, Veszett fejszének a nyeléről, Mikor pazarlón úgy zuhog Az arany nyíl a szürke égből? (Juhász Gyula: Alföldi utca) (...) A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. A békességet szétosztja az este, meleg kenyeréből egy karaj vagyok, pihen most az ég is, a nyugodt Marosra s homlokomra kiülnek a csillagok. (...) (József Attila: Megfáradt ember) 280-Alföld