Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok (Millenniumi magyar történelem - Historikusok, 2003)
A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez
A SZEGEDI ESKÜ ÉS AVÁRADI BÉKE Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez „Nagy siránkozás támadt egész Magyarországon és csaknem az egész keresztény világ megrendült a fájdalomtól, amikor meghallotta, hogy bajnoka befejezte életét. Az égboltozat csillagai is előre jelezték halálát, mert elhunyta előtt egy üstökös jelent meg a magas égen. Maga Mohamed császár is, bár őt a gróf közvetlenül a halála előtt Nándorfehérvár vára alatt megszalasztotta, mégis amikor Rácország despotájától, Györgytől vigasztalásul megtudta a gróf úr halálát, úgy mondják, egy jó órán keresztül lehajtott fejjel hallgatott, és azt mondta a követnek, hogy fájdalmat érez Hunyadi halála miatt, bár ellensége volt, és hogy a világ kezdete óta soha uralkodó főhatalma alatt ilyen ember még nem élt.” Ezekkel a szavakkal méltatta Hunyadi Jánosnak, Beszterce grófjának 1456. augusztus 11-én történt halálát harminc évvel később Thuróczy János Chronica Hungarorumíban, amelyet a hős fiának, Mátyás királynak ajánlott.1 Hunyadi, amint már az idézet is sejteti, halála után nyomban hérosszá vált. Annak a hús-vér személyiségnek az emléke, aki életében volt, erényeivel és hibáival együtt egy nemzedék alatt elhalványult, s a helyébe egy képzeletbeli alak lépett, a török-magyar harcok szimbóluma, egyben a magyar nemes legfőbb vágyainak és értékeinek a megtestesítője. A 15. század történetírói: Thuróczy és kivált az 1490-es években író Bonfini Hunyadi alakjában már ezt az eszményített hőst rajzolták meg, és hagyták népszerű olvasmányul az utókorra. Követőik, ideértve a modern korok szerzőit is, csak annyit változtattak ezen, hogy a hős erénykatalógusát világnézetüknek, avagy az aktuális politikai igényeknek megfelelően állították össze. Továbbá egybegyűjtötték egyéb korabeli kútfőknek is 198