Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz (Osiris monográfiák, 2009)
A kísérletezés évei (1930-1935)
A Sirálysikoly című vers erős párhuzamot mutat József Attila Nem én kiál- 151 tokjával. Nemcsak a „kiáltás” és „sikoly” szavak szinonimikusak, hanem a vers kezdetének intonációja: a „Nem én kiáltok, a föld dübörög” (József A. 2004,167) sor felütését ismétli meg Radnóti: „Vészes sirálysikollyal ha fölsb koltok / nem hallja senki”. József Attila és Radnóti verse is hitvallás, hasonló a két versben az a gondolat, hogy a költő szava, sőt, Radnótinál egész sorsa, több, mint személyes önkifejezés: mindkét költő azzal az igénnyel lép fel, hogy a szenvedő emberiség szószólója legyen. József Attila a föld dübörgésével univerzálissá tágítja a szorongató magányából kitömi vágyó, elfojthatatlan erőt. De ez csak a kiindulópont, ahonnan ahhoz a gondolathoz jut, hogy nem bújhat önmagába önmaga elől: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat” (József A. 2004, 168). A költő számára a másik lény léte nem kérdéses: minden, ami rajta kívül esik, más, tehát befogadója és tükre a költői énnek. József Attila filozófiai síkon közelíti meg a költői megszólalás kérdését. Radnóti verse társadalmi síkon. Az ő megszólalása, sőt, ekkori kökészetfelfogása szerint egész élete a „milliókat”, „testvéreit” képviseli, legfőbb problémája ezért a visszhangtalanság. Mindkét versben felbukkan a születés és anya motívuma. József Attilánál tisztán metaforikusán, mint a költői teremtés jelképe. Radnóti valóságos személynek, nevelőanyjának ajánlotta a verset. Árvaságának megvallása készíti elő a vers végének költői szerepvállalását: „a születések szeretések és / temetések / testvéreim / miattam szépek!” Nemcsak a gondolat, hanem retorikai elhelyezése is párhuzamos József Attila verséével, ahol szintén a zárlatban fogalmazódik meg, hogy a sivár világnak szüksége van a költői képzelet erejére: „Meddő anyánk gyerekért könyörög.” (József A. 2004, 168) Ez a párhuzam azért feltűnő, mert Radnóti nagyon korán, az irodalmi közvélekedéstől függetlenül talált rá József Attilára. Barátaival, Forgács Antallal, Lakatos Péter Pállal már akkor nagy költőnek tartották, amikor ezt a véleményüket nagyon kevesen osztották. De ahogy indulásakor nem kereste idősebb költőtársai barátságát, pártfogását, nem csatlakozott Kassák köréhez, nem igyekezett mindenáron bekerülni a Nyugatba, úgy József Attilával sem alakult ki szorosabb viszonya. Pedig a Kortárs szerkesztésének évében személyesen is megismerkedtek. Kun Miklós azt írja visszaemlékezésében, „Nagyra tartotta József Attilát, de bizonyos mértékben félt a hatásától, ezért elhárította magától: azt mondta, hogy a legnagyobb kortárs költőnk, de keveset olvasom.” (Kun 2004, 57) A Sirálysikoly ban kimutatható egy valószínűleg szándéktalan áthallás is: a „testvéreim / a milliók” kifejezés mögött fölsejlik Vörösmarty Gondolatok a Pogány köszöntő