Frazer, James G.: Az aranyág (Osiris könyvtár - Antropológia, 2001)

Bodrogi Tibor: James George Frazer

- ideológiailag alátámasztja a fennálló társadalmi rendet, s összekap­csolja az embert a mindenséggel. A vallásnak ebben a keretében, nem szükségszerűen, de gyakran megjelenik a mágia; míg azonban a vallás az emberi lét alapvető kérdéseire irányul és általános, a mágia konkrét problémák felé fordul, és ezért specifikus. Tudomány (mint a racionális ismeretek rendszere) - mágia - vallás, vagy - ha úgy tetszik - tudomány és vallás a társadalomfejlődés, a gondolkodás korai szakaszaiban tehát egymás mellett létező, egymást kölcsönösen kiegészítő kategóriák. Feltételezik egymást, ugyanakkor azonban ellentétei is egymásnak. Egyéni és társadalmi szükséglet, hogy elméleti és gyakorlati választ keressünk a lét felvetette problé­mákra; a fejlődés korai szintjein a racionális megismerés határán túleső problémákra az elméleti-gyakorlati válasz vallási-mágikus. A fejlődés során a helyesen felfogott és alkalmazott összefüggések mennyisége és ezzel a racionális megismerés, a tudomány területe egyre inkább növekszik, míg a vallás és mágia, majd a vallás terrénu­ma összeszorul. A termelési technika és általában a praktikus tudo­mányok fejlődésével előbb a gyakorlati, specifikus oldal, a mágia tűnik el, míg a vallás legtovább ott tartja állásait, ahol pszichológiai szük­ségleteket még kielégíthet. A színkép tehát, amelyről Frazer Az aranyág befejezésében beszél, módosul. Az emberi gondolkodás szövetében, a szövedék kezdetén a tudomány fehér, a mágia fekete és a vallás vörös fonala nagyjából egyenlő vastagságban és megoszlásban jelenik meg, majd a fehér fonalak növekvő tömegében fokozatosan eltűnik a fekete, hogy a szövedék kétszínű: vörös és fehér legyen. És a szövedék vége? Vörös lesz, vagy fehér? Frazer szerint - „nem tudjuk megmondani. A kezdő részt halvány, pislákoló fény világítja meg. A másik véget felhő és sűrű sötétség takarja el." Mi közelebb állunk a szövedék végéhez. A fehér színt egyre erőseb­ben látjuk. Műve, Az aranyág, mély hatást gyakorolt egész nemzedékünkre. (T. S. Eliot) Frazer sorsa az úttörők sorsa: nem egy ösvény, amelyet ő vágott az emberi múlt rengetegében, zsákutcának bizonyult, s a tudomány ma már más irányban törekszik a napfényes csúcsok felé. A tévedések lehetőségét az út kezdetén állva, az érintetlen ősvadon sötét falát méregetve Frazer maga is látta. Mint Az aranyág egyik bevezetésében írja, tudományunk, az etnológia „még a kezdőponton áll, és amit most teszünk, azt újból és jobban el kell végezniük azoknak, akik utánunk jönnek, teljesebb tudással és mélyebb megértéssel". 473

Next

/
Oldalképek
Tartalom