Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)

I. "Kié József Attila?"

Kié József Attila? Vajon van-e értelme a kérdésnek, hogy kié József Attila? Életé­ben maga adott erre a kérdésre ellentmondást nem tűrő, világos feleletet. Szavai és cselekedetei egyaránt nyilvánvaló határozott­sággal jelölték ki helyét írói csoportok és irányok vitájában. Egyik leghatározottabb, pragmatikus befejezésű versében pedig másik életét, halhatatlanságát „a proletár utókorra” hagyta örökbe. Esztétikai meggondolások alapján azonban azt kell monda­nunk, hogy a költő műve több, mint egyénisége; az a bizonyos másik élet, a halhatatlanság nyilván nemcsak több, de másnemű is, mint az ember fizikai léte. Még a saját jelentőségét és helyze­tét legvilágosabb elmével és legtárgyilagosabb hajlandósággal tekintő költő felől sem bizonyos, hogy hiteles tolmácsa annak, ami belőle a síron túli létre hivatott. Csakugyan, a költő a síron túli létben utat talál mindenkihez, de ugyanakkor egy kissé magára is marad. Műve önmagáért be­szél, jelentését az időben kialakuló irodalmi értékelés különbö­ző tényezőinek bonyolult összhatása dönti el. Nyilatkozatai, cse­lekedetei, állásfoglalásai, vélekedései, saját irodalmi helyzete és törekvései felől egyre inkább mellékessé, vagy legalábbis má­sodrendűvé válnak. Minél nagyobb költővel van dolgunk, annál inkább ez a helyzet. Ady mondta valaha magáról, magánbeszél­getésben, hogy irtózatos sors elviselni a zsenit, amelynek hordo­zójául az ő emberi személyét rendelte a sors. 26

Next