Gáspár Zoltán: Közjogi villongások. Publicisztikai írások (Ars scribendi, 1990)
I. "Kié József Attila?"
Kié József Attila? Vajon van-e értelme a kérdésnek, hogy kié József Attila? Életében maga adott erre a kérdésre ellentmondást nem tűrő, világos feleletet. Szavai és cselekedetei egyaránt nyilvánvaló határozottsággal jelölték ki helyét írói csoportok és irányok vitájában. Egyik leghatározottabb, pragmatikus befejezésű versében pedig másik életét, halhatatlanságát „a proletár utókorra” hagyta örökbe. Esztétikai meggondolások alapján azonban azt kell mondanunk, hogy a költő műve több, mint egyénisége; az a bizonyos másik élet, a halhatatlanság nyilván nemcsak több, de másnemű is, mint az ember fizikai léte. Még a saját jelentőségét és helyzetét legvilágosabb elmével és legtárgyilagosabb hajlandósággal tekintő költő felől sem bizonyos, hogy hiteles tolmácsa annak, ami belőle a síron túli létre hivatott. Csakugyan, a költő a síron túli létben utat talál mindenkihez, de ugyanakkor egy kissé magára is marad. Műve önmagáért beszél, jelentését az időben kialakuló irodalmi értékelés különböző tényezőinek bonyolult összhatása dönti el. Nyilatkozatai, cselekedetei, állásfoglalásai, vélekedései, saját irodalmi helyzete és törekvései felől egyre inkább mellékessé, vagy legalábbis másodrendűvé válnak. Minél nagyobb költővel van dolgunk, annál inkább ez a helyzet. Ady mondta valaha magáról, magánbeszélgetésben, hogy irtózatos sors elviselni a zsenit, amelynek hordozójául az ő emberi személyét rendelte a sors. 26