Gyurgyák János - Kisantal Tamás szerk.: Történetelmélet. II. (Osiris tankönyvek, 2006)

IV. A történeti megismerés, megértés és magyarázat

HISTORIKA Bevezetés ELŐZETES MEGJEGYZÉS Gyakran megkérdezték tőlem, hogyan kell tanulmányozni a történelmet, mivel kell kez­deni, és mit kell tenni ahhoz, hogy történésszé váljunk. Én válaszoltam ugyan, például azt, hogy ki lehet indulni a teológiából, a filológiából s az államtudományból, vagy azt, hogy az igazi történész lehetőleg tudjon mindent, s törekedjen arra, hogy az emberi művelődés csúcsán álljon, vagy ehhez hasonlót. De megnevezni egy olyan könyvet, amelyben választ találnánk erre a kérdésre, nem tudnék, jóllehet szép számmal akad kö­zöttük olyan, amely a történetírás művészetéről szól. Most viszont arra akarok vállalkozni, hogy - összefüggésben e kérdésekkel - sziszte­matikusan szóljak tudományunk tárgyköréről és módszeréről. Arról, hogy mi a történelem és a történetírás, mit jelent a történelem tanulmányozása, mindenkinek van hozzávetőleges elképzelése. De ennél a hozzávetőleges elképzelésnél többel mind ez ideig a mi tudományunk sem rendelkezik. Szakterületünkkel ki-ki a maga tehetsége és érzéke szerint foglalkozott, s én vagyok az utolsó, aki kétségbe vonná azt, hogy ennek révén a legragyogóbb eredményeket értük el. Ám ha valaki tudomá­nyunk jogosultságára kérdez rá, vagy arra, hogy miképp viszonyul az emberi megisme­rés más formáihoz és irányzataihoz, ha eljárásának megalapozását és feladatának lénye­gét firtatja, nos, ez esetben tudományunk nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő fel­világosítást adjon. Innen van az az egyébként nem éppen örvendetes jelenség, hogy még a mesterek is ellentétes véleményen vannak tudományunk valamennyi fontosabb kérdését illetően, illetve az, hogy tárgyilag éppúgy, mint módszertani szempontból az egyik így, a másik pedig amúgy ítél és cselekszik. Újból és újból felmerül a kérdés: a történész művészi vagy tudományos módon végzi-e munkáját, vagy esetleg egyszerre műveli mindkettőt; pártatlannak kell-e lennie, vagy legalább a Jónak és az Igaznak pártját kell-e fognia; to­vábbá hogy a történeti kutatásnak vajon a törvényeket kell-e keresnie, vagy pedig meg kell elégednie a tényekkel, illetve az a kérdés, hogy miképp artikulálódjanak a további­akban a vitatémák. A történelem iránt mindenfelé megmutatkozó élénk érdeklődés az­tán különböző vélemények kavargó sokféleségével árasztotta el a piacot, és az úgyneve­zett művelt publikum véleményét megjelenítő zsurnalisztika tollnokái azt hiszik, hogy ők hivatottak megmondani azt, hogy tudományos munkánkat tulajdonképpen hogyan is kellene végeznünk. Mindenesetre úgy tűnik, küszöbön áll annak az ideje, hogy stúdiumaink maguk pró­bálják rögzíteni lényegüket, feladatukat s kompetenciájukat. Tudományunk még nem létezik. Arra vállalkozom, hogy egy olyan diszciplínát adjak elő önöknek, amely eddigelé még nem létezett, és sem neve, sem pedig helye nincs a tu­dományok körén belül. Először e diszciplína lehetőségét s tudományos létjogosultságát kell bebizonyítani. A feladat nehezebb, mint amilyennek első pillantásra tűnik; minél behatóbban vesz-46 ♦ GUSTAV DROYSEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom