Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve (Osiris kézikönyvek, 2005)

3. A fõszöveg

A FOLYÓSZÖVEG TAGOLÁSA Az idézőjelet mindig a toldalékok után tegyük (pl. a „kézi szedést”), s lehetőleg kerüljük a „kézi szedés”-t típusú megoldásokat. Ha egész mondatot idézünk, akkor a mondatvégi írásjel az idézőjel elé kerül. Pontosan ellenkezőleg értelmezte a helyzetet, mint József Attila a Hazám című ver­sében: „Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat.” Ha az idézetben nem egy teljes mondatot idézünk, akkor az idézőjel a mon­datvégi pont elé kerül: Gyakran idézte József Attila gondolatát, hogy tudniillik „Adj magyarságot a ma­gyarnak”. Az idézetekben a kihagyásokat általában három ponttal (hosszabb kihagyás ese­tén szögletes zárójellel) jelöljük. „A létezők... alapjában véve kétféle látásmóddal rendelkeznek.” „De nincs már/ Akár a föld [...] Okuljatok mindannyian a példán.” Ha megőrizzük a vers tipográfiáját, akkor a verssor vagy verssorok kihagyását a következőképpen jelöljük: „Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták: bár velük voltam volna én boldogan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem.” Ha a magyar szövegben idegen nyelvű idézetet helyezünk el, akkor ezt általában kurziváljuk, s jegyzetben megadjuk a magyar fordítást. Utalások A folyószövegben gyakran szoktunk a szöveg más helyére utalni. Az utalásokat a megfelelő résznél kerek zárójelben közöljük. A kézi szedésnél a fejszedést (3. ábra) többnyire nyitott szedővasban végzik. Ugyanezt a logikát követve utalunk más szövegrészekre is. Az utalásokban lehetőleg mindig tegyük ki az oldal rövidítésére használatos p. vagy o. betűket, ha kérdéses lehet az olvasó számára, hogy az oldal, a táblázat vagy az ábra szá­♦ 89 ♦

Next