Hafner Zoltán (szerk.): Pilinszky János összegyűjtött művei. Beszélgetések (1994)
Adyról (Vezér Erzsébet, Parancs János, Szekeres László; 1968)
Vezér: S Babits milyen népszerű, aki azt írja, hogy „csak én birok versemnek hőse lenni".- Nem Babits a népszerű tulajdonképpen. Ezek közül a nagyok közül ma igazán József Attila a népszerű. Aki egy didergő atom volt tulajdonképpen. Önérzetes atom. De ma egyedül ez az atomönérzet fogadható el. Vezér: Ki nem istene, és nem papja sem magának, sem senkinek. így van.- Ezért aktuális tulajdonképpen a József Attila-i attitűd, máig. Az majdnem valószínűtlen, hogy ez a királyi attitűd egyhamar használható lesz. Azok sem vonják kétségbe Ady nagyságát, akik nem szeretik, csak nem tudnak élni vele. Na most a fordítások szempontjából van még egy nagy nehézség: hogy Ady annyira a sejtetésre, a szuggesztióra rendezkedik be. Éltető eleme a félhomály, magnéziumfényben. Ha értelmetlen, akkor értelmetlen, ha zavaros, akkor széttörik teljesen. Vezér: De a második periódusú Ady azért egészen más. S itt már nem különböztetünk eléggé. A Minden-Titkokfó/ kezdve ő már más.- Igen, de a verseiben a képek se fordíthatók le. Ha lefordítok egy József Attila-képet, az tökéletesen megmarad; ha lefordítok egy Adyt, abból elvész a szuggesztió. Mert rengeteg a szuggesztióra, sejtetésre, a nyelvi erőre... Ő sokkal inkább be van ágyazva a nyelvbe, ha lehet ezt mondani. Ez borzasztóan nehezen definiálható. Mert olyasmi történik itt, hogy vannak arcok, amelyek fotogének, és vannak, amelyek nem fotogének. Ez még nagyobb rejtély, ugye, mint a nyelvi valami. Most fordításban Ady nem fotogén és József Attila fotogén. Vezér: Érzésem szerint nem keresik meg eléggé azokat a verseket, amelyekben fotogének a képei, mert például hallgasson meg: egy ilyen kép, hogy „úgy csüggnek rólad világok, szivek, /Mint jégcsapok téli kunyhó ereszrül- ez miért sejtető, miért nem fordítható?- Ez nem. Ebben igaza van, hogy Adyt a maga egészében éljük át, szükségszerűen, tehát a legilletékesebb, legjobb helyén, a nyelvi szuggesztióiban. Nem tudunk ettől elvonatkoztatni, ez részünkről egy meghamisítás lenne, de én ezt nem tartom kétségbeejtőnek. Mert amennyire egy időben csak magunkkal számoltunk, most a másik végletbe esünk és csak a nagyvilággal; az oda való beérkezéseket kezdjük számon tartani. Ez ugyanannak a tévedésnek a másik oldala. Ez egy olyan érték, amit pillanatnyilag nem lehet eladni. Hát istenem. Ennek a publicitásban való, bálványszerű hitünknek kéne valahogy szintén megszűnnie, ha már erről van szó. Mert ahogy az autók megölték a közlekedést, kezdi a könyvkiadás is megölni a könyvet. S akkor be fog következni egy sokkal ártatlanabb korszak, amikor a költészet önmagából fog táplálkozni, és nem a publicitás29