Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc pályaképe (2001)
"Pusztul, ami csak egy" - Az ész kalandjai (Harc az ünnepért, 1937-1938)
fokozódnak ezekkel a nem kevésbé ellentmondásos hatásokkal. Tanulságos összevetésre ad alkalmat Szabó Lőrincnek ez az újabb ellentmondásokkal telítődő útja az övével egyidejű kései József Attila-i költészettel. A fentebb idézett Szabó Lőrinc-versek képanyagukban közeli rokonai a Nagyon fáj verseinek. Míg azonban Szabó Lőrincnél a „valódi” és az „igaz” különválva, egymást korrigálva alakítja költészetét, összekapcsolása pedig irracionális ellentétet szül, — addig József Attilánál e kettő közötti kapcsolat dialektikus ismeretelmélet alapjává válik. Másrészről Szabó Lőrincnél a közösséghez kapcsolódás a magányos személyiség öntudatának növekedéséhez vezet, gyakorlati politikai következtetésében pedig-ettől különválva - a fennálló rend reformjának gondolatával és a hagyományos nemzetképzetnek az elfogadásával is jár. József Attilánál a személyiség mint a közösségben és azzal, azáltal kiteljesedhető egyén fogalmazódik meg (A Dunánál, Hazám, Ars poetica), nem egy kései versében a történelem célképzetes folyamatként testesül meg, az osztályok harcából a „nép okos gyülekezetében” megteremtendő új közösségnek a jövőképe tételeződik fel. Szabó Lőrincnél az ismeretelmélet és az etika egymástól különválva, önmagán belül is feloldhatatlan ellentmondásokba keveredik, József Attilánál az ismeretelméleti vizsgálódás és társadalmi megoldáskeresés utópista dialektikus egysége születik meg (Thomas Mann üdvözlése, Ars poetica). Persze ez a poétikai séma túl harmonikus. A valóságban mind a József Attila-i, mind a Szabó Lőrinc-i pályakép gyakorlati megvalósulása ennek ellentmond. Ugyanazok a történelmi erők feszítik szét feloldhatatlan ellentmondásaikkal a Harc az ünnepért-korszak verseit, amelyek a József Attila-i szintézis ellen dolgoztak. A Harc az ünnepért kötet poétikailag mindannak végiggondolása, amely a József Attila-i költészetben feloldhatatlan ellentmondásként jelent meg. Életrajzi vonatkozásban pedig a halála után közvetlen a nemzeti kánonba beemelődő József Attila tragikus végének együttérző átélésével (Werthert fordítva és mindig) búcsúzik Szabó Lőrinc. A párbeszéd, amely a két költő világa között a harmincas években követhető, ezzel nem szakad meg. Üjabb nevek, újabb lírai életművek kapcsolódnak bele a továbbiakban. Mintha csak az Eszmélet és Az Egy álmai korábbi párbeszéde folytatódna a két költőbarát, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc verseiben; Illyés korábbi költői állásfoglalása és indulata ezekben az években (a Rend a romokban-kötet összeállításakor és az azt követő versekben) kapja meg filozofikus jellegű általánosítását: költészetében ekkor éli át tudatosan a már a korábbi években felgyűlt ellentmondásokat, és ekkor tisztázza verseiben gondolatilag is a személyes életével is számot vető, közösségével kapcsolódó és ezáltal kiteljesedhető személyiség képzetét. ISO