Keszthelyi Gyula (szerk.): Magyarország - 2000. Magyarország képe a nagyvilágban. Külföldi és hazai magyarok tanácskozása az országról. 1997. május 30-31 (1997)
Magyarország euroatlanti integrációjának elősegítése
Magyarország euroatlanti integrációjának elősegítése tugáliában visszacsinálni a földosztást, melyre kétezer év óta vártak a földnélküli parasztok. Európa népei egyre inkább szembefordulnak ezzel a gazdálkodási formával, mely egyáltalán nem termelékenyebb, mint a kisebb egységek, csak az embert tudja jobban nélkülözni, mivel gépparkját hatékonyabban hasznosítja. Ma, a munkanélküliség korában, ez nem kedvező elgondolás, nem is beszélve arról, hogy így egészségtelen árut termelnek. E gazdálkodás végső soron a betegbiztosítókkal, s azok révén a társadalommal szubvencionáltatja magát. Az úgynevezett „biogazdálkodás” alternatívája már az EU-ba is behatolt. Ausztria máris megragadta a lehetőséget, hogy ilyen kivételezett útra lépjen, például a kenyérgabona-termelésben. Mert a „különutak”, a „saját helyi viszonyokra” alkalmazott eljárások trükkjei az EU-ban éppoly fontosak, mint voltak annak idején a Szovjetunióval szemben, amikor Magyarország úgy járta saját, a szovjetnek nem tetsző útját, mintha annak útmutatását követné. Az pedig, hogy Magyarországot uniformizálja-e az ELI vagy meghagyja sajátosságaiban, attól függ, mennyire ügyes a magyar diplomácia. Az EU-nak egyik gyöngéje a formalizmus. A magyaroknak meg kell tanulniuk egyrészt az emberközi, másrészt az államközi érintkezés szabályainak árnyalati finomságait: ápolt stílusban, rendhagyó módon kell fellépniük. A rendhagyó eljárások nem remélt sikerekhez vezethetnek. A szokatlan húzásokra - éppúgy, mint a sakkjátékban a másik félnek nincs nyomban receptje, nem látja át a koncepciót. A másik erősség a gazdaság pilléreinek stabilitása. A mezőgazdaság problémáját ennek kapcsán már érintettem. Szilárd pillér lehet a kreatív ipari termelés. A magyar államvezetés elképzelése már évtizedek óta az, hogy Magyarország ne akarjon önálló ipari termékekkel a világpiacon versenyre kelni, hanem bedolgozója legyen külföldi vállalatoknak. E téveszme jegyében jöttek létre az országba települő idegen vállalatokkal kötött szerződések is. E szemléleten változtatni kell, mert ez az út végül valóban oda vezet, hogy a magyarság Európának nem részvényese, hanem napszámosa lesz. Ennek az országnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy merészen vállalkozzék, hogy a magyar kreativitásra és szorgalomra versenyképes magyar ipart építsen. Ezen az úton el kell indulni még az Európai Unióba való integrálódást megelőzően. Magyarországnak, a gazdaság országon belüli és kívüli koordinálásához egyaránt, égetően szüksége volna gazdasági minisztériumra. Enélkül garantáltan groteszk csődbe fullad az integrálódás. Ami az EU-ba jutást illeti, ennek sikere attól is függ, hogy az unió jelenlegi tagjai miként vélekednek Magyarország fölvételéről. Az államközi rokonszenv egyedi rokonszenvek szintéziséből alakul számunkra kedvező vagy kedvezőtlen irányba. Magyarországnak még sokat kell tennie azért, hogy apró bosszúságok következtében ne alakuljanak ki ellene averziók. Ugyanennyire fontos, hogy az ország ne váljék valamelyik, az EU-n belül hegemóniára törekvő tag csatlósává. Magyarországot föltűnően protezsálja Németország. Németországnak pedig egyre sűrűbben azt vetik szemére, hogy nem egy akar az egyenlők közül lenni, hanem irányítani óhajt. Ez a vád még olyan éles megfogalmazásban is kifejezésre jut, hogy a jelenlegi német vezetés azt akarja puskalövés nélkül megvalósítani, ami Hitlernek nem sikerült fegyverrel: diktálni Európának. 97