Kiss Jenő - Pusztai Ferenc szerk.: Magyar nyelvtörténet (Osiris tankönyvek, 2003)
A magyar nyelv története - Az ómagyar kor
316 I AZ ÓMAGYAR KOR Szó belseji és szóvégi helyzet. Az ómagyar kor elején az/csak szókezdő lehetett, nem fordult elő szó belseji és szóvégi helyzetben. Az /. Idegen szavak szó belseji és szóvégi /hangját rendszerint p helyettesíti: ném. chafteri > 1264: kaptharhegh (= kaptárhegy); vö. még a kódexek gyakori Luciper szavát. Összetett szavakban az/igen korán kerülhetett szó belsejébe: 1225: Almafa. A bibliai nevekben szó belsejében és szó végén is megjelenik (néha korábbanp-vel, később/-fel): József: KTSz.: Iofepnec; MünchK. 8va: Iofeph; DöbrK. 264: iosefnek, iosef; Olofernesz: BécsiK. 44: olofernes; Kajafás: MünchK. 57ra: Caifas. Főlegjövevényszavakban kerül át azf: ném. reif > 1335: ref (= rőf); ol. truffare > 1456 k.: trufalnak (= tréfálnak); ol. taffeta > 1457-1458: tajfota. A mássalhangzórendszer változása az ómagyar korban Zárhangok zöngéden zöngés Nazálisok Réshangok zöngétlen zöngés Affrikáták zöngéden zöngés Likvidák Bilabiális P b m (ß) Labiodentális f V Dentialveoláris t d n sz z cdz-/ r Alveopalatális s zs cs Palatális ty gy ny j (dzs) ly Veláris k g (r) Laringális h A táblázatban félkövérek az ómagyarban keletkezett fonémák; a kihaltak zárójelben vannak. A mássalhangzórendszer az ómagyar kor végén Zárhangok zöngétlen zöngés Nazálisok Réshangok zöngétlen zöngés Affrikáták zöngéden zöngés Likvidák Bilabiális P b m Labiodentális / Dentialveoláris t d n SZ z c -dz-/ r Alveopalatális s zs cs Palatális 'y gy ny j iy Veláris b g Laringális h A rendszerjellemző sajátosságai: 1. A leglényegesebb a zöngétlen : zöngés szembenállás kiteljesedése. így a rendszer kiegyensúlyozottá, harmonikussá vált. Az ómagyarban létrejövő új fonémák mind a már kialakult korreláció követelményeinek megfelelve illeszkedtek be. a) A zárhangok sora a belső keletkezésű ty :gy fonémapárral gazdagodott.