Klaniczay Gábor szerk.: Európa ezer éve: a középkor. II. (Osiris tankönyvek, 2004)

VI. Késő középkor (XIV-XV. század)

■ A BALKÁNI ÁLLAMOK, AZ OSZMÁN TERJESZKEDÉS 257 Szerbia Brankovics György (Djuradj Brankovic, 1367-1456), 1427-1456-ban volt Szerbia despotája. Az angorai csatában Timur Lenk fogságába esett, kiváltották, II. Mánuel bizánci császár is elfogatta Lázár fia, István miatt, ekkor a törökökhöz menekült. 1425-ben kibékült Istvánnal és ő lett a trónörökös. A törökökkel szemben magyar segítségre igyekezett támaszkodni. 1427 egyezséget kötött Zsigmond királlyal, ma­gyarországi birtokokat és főúri rangot kapott. 1428 mégis adót fizetett a törökök­nek. Mara leányát feleségül adta Murád szultánhoz, Katalin leánya viszont Czillei (III.) Ulrik felesége lett. A rigómezei csata után foglyul ejtette Hunyadi Jánost, és magyarországi birtokai visszaadására kényszerítette. 1450-ben Hunyadi hadjáratot vezetett ellene. Birtokai egy részét visszakapta, a túszként otthagyott Hunyadi Lász­ló hazatérhetett. 1451-ben Szendrőn Mátyás magyar király jegyezte el Erzsébet ne­vű leányát, el is vette feleségül, de Erzsébet 1455-ben meghalt. A nándorfehérvári események után Brankovics felajánlkozott Mehmed szultánnak. 1457. december 27-én halt meg Szendrő várában (Smederevo).

Next