Klaniczay Gábor szerk.: Európa ezer éve: a középkor. II. (Osiris tankönyvek, 2004)
Függelék
412 ■ GLOSSZÁRIUM ■ jedelem Szuzdalban. 1132-ben megszerezte Perejaszlavlt, ezért harcba keveredett a csemyigoviakkal. 1135-ben lemondott és visszatért Szuzdalba. Fiainak adta a fejedelemség egyes részeit. 1147-ben említik első ízben Moszkvát. 1149-ben kun segítséggel elfoglalta Kijevet. Izjaszlav 1151-ben visszaszerezte tőle, dejurij 1155-ben ismét elfoglalta. (NE) Jusztinianosz (483-565) ■ bizánci császár: 527-ben lépett trónra. Rendkívüli egyéniség és kiváló katona volt, aki a Római Birodalom politikai és vallási újraegyesítését tűzte ki célul. Visszahódította Afrikát a vandáloktól, Itáliát pedig a gotoktól, ezzel azonban romba döntötte a félszigetet, ahol nemcsak az ariánus osztrogót uralom vallási toleranciáját számolta fel, hanem annak magaskultúráját is. Jusztinianosz azonban megszállott építő is volt: az ő nevéhez fűződik Konstantinápolyban a csodálatos Hagia Sophia, Ravennában pedig az ortodox bazilikák, melyek mozaikjai a császárt és Theodora császárnét is megörökítették. 529-ben bezáratta az athéni újplatonikus iskolát, üldözte a montanista eretnekeket, és sikertelenül igyekezett megnyerni a monofizitákat. 553-ban összehívta a II. konstantinápolyi zsinatot. (SM) Jusztinosz bizánci császár (518-527) ■ trák—illír eredetű, s katonai karriert befutva lett uralkodó. (SzGy) Kálóján ■ Ivan Kálóján, Ászén és Péter öccse, 1197-1207 között bolgár cár. Bizánc 1202-ben elismerte függetlenségét. A városokra és a bogomilokra támaszkodott. A román történeti hagyományban Ioanitá a neve. 1205. április 14-én Drinápolynál megverte és foglyul ejtette Balduin bizánci latin császárt, aki a fogságban is halt meg. A tirnovói erőd egyik tornyát róla nevezték el, állítólag itt volt fogoly. Thesszaloniki ostroma során 1207-ben az uralmával elégedetlen bojárok meggyilkolták. (NE) (Nagy) Knut (Kanut) dán király (1018-1035) ■ Anglia ura (1016-1035), a norvég vikingek legyőzője, Norvégia ura 1028-1035-ben. (SzGy) Kapisztrán (Szent) János (1386-1456) ■ sikeres világi pálya után egy látomás hatására lép be a ferences rendbe, Sienai Szent Bernardin tanítványaként. Bernardinnal és Marchiai Szent Jakabbal együtt megreformálják a rendet és létrehozzák a ferences obszervanciát (a ferences rend „szigorú” ágát). Itáliában, Örményországban, majd Közép-Európában prédikál, beszédeinek csodás hatása van. Inkvizítorként a fraticelli, a zsidók és a husztiták ellen lép fel. 1455-ben Magyarországon keresztes hadjáratot szervez a török ellen, a nándorfehérvári csatában ő lelkesíti a fegyvertelen parasztokat. A nagy győzelmet követően Hunyadi János után ő is a pestis áldozatául esik, 1456 október 23-án a szerémségi Újlakon temetik el. Nagyszámú teológiai műve (De auctoritate papae) és prédikációja maradt fenn. (SM) Kari Knutsson ■ svéd birodalmi kapitány (1436-1438), a hatalomban 1440-ig mint birodalmi elöljáró, svéd király 1448-57 és 1464-70. (SzGy) Kasztíliai Blanka (1188-1252) ■ francia királynő, Vili. Alfonz kasztíliai király lánya, VIII. Lajos francia király felesége. 1223-ban férjével együtt megkoronázzák, és Blanka valóban részt vesz az ország kormányzásában. Amikor VIII. Lajos meghal 1226-ban, kiskorú fia, IX. (Szent) Lajos mellett régensként ő kormányoz, és úrrá lesz az ellene (III. Henrik angol király támogatásával) szerveződő főnemesi ellenzéken. Politikájában az egyház és a párizsi egyetem támogatása központi helyre kerül, és ilyen értelemben befolyásolja fiát, Lajost is, aki 1235-ben veszi át a kormányzást. Továbbra is részt vesz a politika irányításában, és amikor IX. Lajos 1248-ban Egyiptomba megy keresztes hadjáratra, másodszor is régens lesz belőle, ekkor neki kell megoldani a „pastoureaux” népi keresztes hadjárata okozta felfordulást. Halála előtt, 1252-ben belép a ciszterci rendbe, s az általa alapított Maubuisson kolostorában temetik el. (KG)