Kőbányai János: Szétszálazás és újraszövés. A Múlt és Jövő, a Nyugat és a modern zsidó kultúra megteremtése (2014)
8. fejezet. Az antitézis: a Múlt és Jövő
zet: az Országos Magyar Zsidó Múzeum Tudományos és Művészeti Egyesülete. Ennyiben ez is szervesen folytatta a magyar-zsidó sajtó hagyományát, nevezetesen azt, hogy kulturális cselekvésre alapított intézmény - az IMIT, OMIKE - állt mögötte. A Múzeumnak szintén nem volt döntő hatása a megjelent szövegekre- az évi egyesületi beszámolók simán illeszkedtek az amúgy is zsidó kulturális témák együttesébe. Nem voltak kiemelkedő vezérei - talán éppen ezért az egész magyar kulturális sajtó történetében oly páratlanul - csendes, de annál eredményesebb és időtállóbb kultúraépítés folyhatott benne. Szerkesztők: Grózinger M. József 1936-1941, Kohn Zoltán 1936-1941, Munkácsi Ernő, 1940-1941, Zsoldos Jenő 1936-1939 között. Felelős szerkesztő: Munkácsi Ernő 1940-1943 között. Foglalkozásra nézve: filozófiatörténész, rabbi, művészettörténész, hitközségi jogász, irodalomtörténész és hitközségi gimnáziumi tanár.) A lap beköszöntője is visszafogott hangot ütött meg: ...abban a nagy koordináta rendszerben, amelynek síkján a magyarság és európaiság, magyarság és egyetemesség, magyarság és kereszténység irányvonalai egy-egy pontban összefutnak, felfedezhetőek a magyarság és a zsidóság, a zsidóság és a világkultúra találkozásának pontjai is. A közelmúltban mégiscsak felhangzott a zsidó tudományos közvéleményben a hiányérzés szava: nincs a kifejezetten zsidó szaktudományos irodalmon kívül általános érdeklődésre elhivatott, egyetemes jellegű folyóiratunk. [...] Ennek a csendjét szeretnénk megtörni, amikor a Libanon szellemi és tartalmi pillérein hidat akarunk verni a magyar zsidóság lappangó érdeklődésvágya és a sajátos magyar-zsidó irodalmi-tudományos gondolatterületek között. [...] Népszerűek akarunk lenni, anélkül, hogy engedményt tennénk a tudományosság rovására, s tudományosak akarunk lenni anélkül, hogy olvasóinkat a problémák útvesztőjében magukra hagynók. Mi a munkát, magáért a munkáért vállaltuk.124 A bevezető nagyobb tért kívánt nyitni a magyarságban végbemenő újabb forradalmi változások elemzésének, s határozott stíluseszményt állított fel. Az előbbire a legláttatóbb példa Keszi Imre néhány írása, különösen a kor legizgalmasabb, s a zsidóság szempontjából pedig a legfontosabb figurájának, Németh Lászlónak, s vitairatainak az elemzésével125, valamint a magyar irodalmi élet és a zsidóság viszonyának - gyakorlatilag a szétszálazó és újraszövő stratégiának- a nyílt problémává emelésével126. (A Múlt és Jövőben Németh László neve elő 388 I 8. FEJEZET 124 „Beköszöntő”, Libanon, 1936/1., 1. 125 Keszi Imre: „Németh László és a zsidóság”, Libanon, 1937/2., 41-48. 126 Keszi Imre: „A zsidóság magyar irodalma a XX. században”, Libanon, 1937/4., 105-109.