Kőbányai János: Szétszálazás és újraszövés. A Múlt és Jövő, a Nyugat és a modern zsidó kultúra megteremtése (2014)
8. fejezet. Az antitézis: a Múlt és Jövő
„Mint a nyáj pásztor nélkül”, tévelyeg a magyar zsidóság és keresi az új pásztorokat, akik a fel nem őrölt friss erővel, új utakat mutatnának a mai apokaliptikus útvesztőben, akik belátva a múltnak sorvasztó mulasztásait új ösvények felé fordulnak, hogy új reményt és bizalmat, megkönnyebbülést, fellélegzést vigyenek az elhagyott tömegekbe, ifjak, öregek csüggedt leikébe. Megkönnyebbülést, hogy nem marad minden a régiben, bizalmat, hogy végre történik valami. Jönnek-e az új pásztorok, a fiatalok, a messzetekintetűek, a Szellem emberei?121 Felemelő és méltó búcsú, függetlenül a nagyon is jogos erkölcsi kételytől, hogy elhagyja szellemi működése terepét. Ugyanis ez a gesztus annak is a belátása (beismerése roppant önkritikát követelt), hogy nincsen már mit mondania: ideje és mondandója betelt. Mások az ő helyén mást, hitelesebben tudnak mondani, válaszolni a magyar zsidóságot ért kihívásra. A megrázó búcsút követően Patai József és családja, a II. világháború kitörésének előestéjén, elhagyta Magyarországot és Palesztinába vándorolt.122 A neve (s a nevére szóló lapengedély) mögött sógora, Molnár Ernő szerkesztette és vitte tovább a lapot, akit, miután hivatását teljesítette - egészen a németek 1944. márciusi bevonulásáig tartózkodott az őrhelyén -, meggyilkoltak. Kétségtelen, ez a sors várt volna Patai Józsefre is, aki feleségével, valamint a lap fő publicistájával, a velük tartó Hajdú Miklóssal eljuttatott még néhány lázas göcsörtösséggel a jelenlétüket bizonyító palesztinai riportot az 1940-es évfolyam első számaiba, hogy majd a háborús körülmények örökre elzárják teremtményétől. 386 I 8. FEJEZET NEMZEDÉKVÁLTÁS A HOLOKAUSZT ÁRNYÉKÁBAN Milyen nemzedéki csoport?, közösség?, műhely? foglalta el Patai és nemzedéke helyét, amit önként adott át. Tudtak-e más választ, alternatívát adni? E kérdések azért is lényegesek, mert amikor a holokauszt küszöbére kiforrott új zsidó értelmiségi nemzedék a mozdulatait és válaszait vizsgálom, még nemhogy a holokauszt, de annak még az elképzelése sem alakulhatott ki. Ugyanakkor mégis rendkívüli korszak ez, mert már egy minden illúziótól lecsupaszított helyzetben fogalmazhatták meg a válaszukat. S e nemzedék életben maradt tagjai vitték át a holokauszt omladékain túlra a magyar-zsidó kultúrát, vagy éppen működtek közre az emlékezetvesztésben.123 Mindaz, ami a holo-121 „Gyónás a zsidótörvény előtt”, Múlt és Jövő, 1938/5., 131-133. 122 Rafael fia ezt az ő és Éva testvére makacs könyörgése hatásaként írja le (1. a vele készített interjúmat: „Két világ határán”, Zsidó szellem ma, Budapest, 2000). Jómagam azt gondolom, hogy egy igen gondosan előkészített alijáról volt szó. (L. a sok hajó-riportot.) 123 Két - nem akadémikus - írásom igyekszik a holokauszt utáni korra átzökkenés fordulatát, mint jelen-