Kontra Miklós - Saly Noémi (szerk.): Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról (1998)
Bartha Csilla: Néhány szó az illetékességről. Jegyzetek egy vita margójára
BARTHA Csilla Néhány szó az illetékességről Jegyzetek egy vita margójára Az utóbbi időben élénk vitának, felfokozott indulatoknak lehetünk tanúi a kisebbségi magyar nyelvművelés, illetve nyelvtervezés helyének, szerepének, feladatainak kijelölését illetően. Vannak, akik elméleti síkon vagy éppen empirikus vizsgálatok és a nemzetközi szakirodalom ide vonatkozó eredményeinek integrálásával, a tudományosság objektív igényével közelednek a kérdéshez, míg mások elsősorban érzelmeiktől vezérelve próbálnak érvelni. Atényleges tartalmas diskurzus, hovatovább a bárminemű konszenzus hiánya mindenekelőtt ebből a konfliktusból ered. Ezzel együtt e „polémia" társadalomtörténeti kordokumentumnak is tekinthető, hiszen a nézetkülönbségek legmélyebb jelentéssíkja korántsem az, hogy ki hogyan definiálja a kétnyelvűséget, az adott kontaktushelyzetet, vagy hogy eltérések mutatkoznának a korpusz- vagy státustervezés elméleti és gyakorlati megközelítéseiben. A vitázó felek közötti nézetkülönbségek inkább olyan - az eredeti probléma lényegét nem érintő- illetékességi kérdésekről szólnak, mint hogy egyáltalán ki hivatott és ki nem a kisebbségi nyelvtervezéssel foglalkozni. Jól illusztrálja ezt Grétsy László Tolcsvai Nagy Gáborhoz intézett, Tolcsvai (1991a) Régióbeli cikkét messzemenően félreértelmező megjegyzése az 1992-es nyelvművelő konferencián: „Mert ugyan milyen jogon írhatja elő bárki is itt, Magyarországon egy határainkon túl élő magyar nyelvésznek, hogy régiója nyelvi önállóságáról s egészében nyelvi állapotáról mi legyen a véleménye." (Grétsy 1993:403.) Ismeretes, hogy a vitázó felek egyikében-másikában milyen indulatokat váltott ki a „nyelvi önállóság" és az arra való ítélés problematikájának a különféle érvrendszereknek megfe