Korompay H. János - Korompay Klára szerk.: Horváth János irodalomtörténeti munkái. III. (Osiris klasszikusok - Horváth János összegyűjtött művei, 2007)
Kisfaludy Sándor
Kisfaludy Sándor is azért oly tiszteletre méltó, mert védelmi harcban él és hal hazájáért. A felvilágosodott költő a darabot megelőző versekben szembe is állítja ezt a vitézi eszményt a hódítóval, vagyis itt Mohameddel, de Napóleont is nyilván odaértve. Hunyadynak a darabban olvasható jelzői azóta a hazafias tiszteletadásnak mintáivá váltak: „apánk” ő, „a mi jó apánk”, „a hazának, a harcnak atyja”, „a legnagyobb magyar". Egész viselkedése, mindenkori beszédei: csupa nevelőiskolája a hazafiságnak. Amellett, hogy nagy vezér, valóságos hazafi szónok is; a királyi udvarba menő Mátyáshoz hosszú oktatást intéz; haldoklásakor is fő gondja, hogy mintegy végrendeletbe foglalja eszmei hagyatékát. Ki van dolgozva benne a nemcsak a töröktől, hanem Bécs felől is védekezésre szorított hazafi alakja, mégpedig úgy, hogy a bécsi gáncsvetés kárhozatosabbnak tűnik fel a török acsarkodásánál. A darab többi hazafi szereplője is az ő képére és hasonlatosságára van megteremtve, s valamennyi egyetért az ő végtelen tiszteletében; mérsékletét, bölcsességét azonban nem mindenik bírja; ezek többnyire haragos magyarok, mérges, villámló szemű hazafiak. Hunyady hazafisága mély vallásos érzéssel szövetkezik, s Kapisztrán Jánossal való benső viszonya és kölcsönös nagyrabecsülésük e vallásos hazaszeretetnek mintegy szimbóluma. Nejével és két fiával együtt a hazafi család teljességét példázza örök mintául. Felesége az otthon, a családi élet, az anyai szeretet minden öröméről lemond, s férjét és fiait szíve szakadva, de zúgolódás nélkül engedi át a hazának. Viszont férje is a félmagasztalásig tiszteli őt. Ez az ő legszebb jutalma. Mátyás már gyermekül is egész kis Hunyady János: tanult, okos, türelmetlenül harcba vágyó: „érdemes valál te arra - mondja neki apja —, hogy Szilágyi Erzsébetnek szívébe termettéi”. László harcos, heves ifjú vitéz, a személyes vitézség, a huszáros nekivágás kedvelője, a puskapornak ebben a már más harcmodort kívánó korában.60 Mindez bár nem drámai küzdelem során s leginkább csak beszédben, de nagy nyomatékkai jut kifejezésre a darabban, s Kisfaludynak kétségtelenül nagy része volt a Hunyadi-család irodalmi, patrióta-szentté avatásában. Egyébként is fontos előkészítője e „nagy históriai dráma” a hazafias romantikának, különösen csataleírásaival. Nándorfehérvárból Szilágyi nézi és mondja el a lent folyó csata változatait, utóbb Rozgonyi beszéli el összefoglalóan a királynak. Ez sem éppen drámai eljárás, de mint lelkesen, költeményszerűen megjelenítő csataképek, előfutárjai ezek a Vörösmarty-féléknek. Ezekben is, de más alkalmakkor is a szokásos túlzó epikus hasonlatokkal találkozunk, de rendszerint a fenség és nagyság magyar különlegességeihez (Tátra, Kárpát, Kriván, Balaton, Somló, Bakony) kapcsoltan. 60IV. 259.: vö. a haldokló Toldi és Nagy Lajos beszélgetésével a Toldi estéjében. • 310.