Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története 2. (1994)
20. A "visegrádi remete". Hívek és ellenfelek
20. A „VISEGRÁDI REMETE”. HÍVEK ÉS ELLENFELEK Az elnevezés, amelyet a címben idézőjelbe tettünk, Krúdy Gyulától származik. Az író azzal indokolta, hogy „hiába jöttek új tudósok, akik a történelmi távlatokat élesebb látócsöveken vizsgálták, a nemzet nem engedett igazából, Görgeynek meg kellett maradnia visegrádi remetének”. Mit is tehetett volna egyebet ez az „egyszerű, kedves mosolyú öregúr”? Hiszen „élőhalottja volt századának, nemzeti gravamene”, egy „emberöltőn át programja volt a gyűlöletnek, az istentagadó nemzeti keserűségnek, okozója annak, ha a pipaszár eldugult, vagy megbukott a függetlenségi követ”.1 Visegrádon Görgey István vásárolt telkeket, házat, nyaralót, már mint jól kereső budapesti ügyvéd, 1875-től királyi közjegyző. A tábornok, miután másutt nem sikerült elhelyezkednie, egy ideig az ő irodájában dolgozott, kisegítőként, szerény díjazás fejében.2 Majd, öccse ajánlatára, a visegrádi javak kezelését vette át. Ott talált menedéket. Közben rendeződött anyagi helyzete, mivel a kormány 1884-től kezdve, eleinte feltűnés nélkül, nyugdíjat folyósított neki. Tisza Kálmán miniszterelnök - Görgey Istvánná Dedinszky Aranka közbenjárására3 megüzente neki, hogy „sem kérni, sem megköszönni nem kell, csupán azt tudatni vele”, hogy elfogad-e a magyar kormánytól jövőre 2400 forint évi nyugdíjat. Ezt az összeget br. Bánffy Dezső miniszterelnök 1889-ben 3000 forintra emelte fel. Széli Kálmán miniszterelnök 1902 elején a 48-as honvédeket „nyugdíjazó bizottság” döntése értelmében a volt honvéd tábornokokat megillető, évi 8000 koronában, Wekerle Sándor pedig 1909 tavaszán 10 000 koronában állapította meg.4 A szőlővel, kertészettel, amelyet a család Bulgáriának nevezett el, Görgey sokat, szorgalmasan és szívósan dolgozott. 1889-től, amikor Ferenc József Visegrádon vadászott, és a szép gyümölcsösre felfigyelt, a család — hír szerint - évente egy kosár szőlőt küldött neki. De amikor egy pesti lap erről 1892-ben úgy közölt híradást, mintha Görgey saját terméséről és akciójáról volna szó, a tábornok sietett azt a szerkesztőhöz írt levélben ostobaságnak és valótlanságnak minősíteni, hozzátéve, hogy neki „egy tenyérnyi darabka” földje sincs.5 Otthonát katonás egyszerűséggel rendezte be, szobáját, amíg ■ tehette, maga tartotta rendben, nem szerette, ha kiszolgálták. Öregkora 134