Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története 2. (1994)

20. A "visegrádi remete". Hívek és ellenfelek

20. A „VISEGRÁDI REMETE”. HÍVEK ÉS ELLENFELEK Az elnevezés, amelyet a címben idézőjelbe tettünk, Krúdy Gyulától származik. Az író azzal indokolta, hogy „hiába jöttek új tudósok, akik a történelmi távlatokat élesebb látócsöveken vizsgálták, a nemzet nem engedett igazából, Görgeynek meg kellett maradnia visegrádi remetének”. Mit is tehetett volna egyebet ez az „egyszerű, kedves mosolyú öregúr”? Hiszen „élőhalottja volt századának, nem­zeti gravamene”, egy „emberöltőn át programja volt a gyűlöletnek, az istenta­gadó nemzeti keserűségnek, okozója annak, ha a pipaszár eldugult, vagy meg­bukott a függetlenségi követ”.1 Visegrádon Görgey István vásárolt telkeket, házat, nyaralót, már mint jól kereső budapesti ügyvéd, 1875-től királyi közjegyző. A tábornok, miután másutt nem sikerült elhelyezkednie, egy ideig az ő irodájában dolgozott, kisegítőként, szerény díjazás fejében.2 Majd, öccse ajánlatára, a visegrádi javak kezelését vette át. Ott talált menedéket. Közben rendeződött anyagi helyzete, mivel a kormány 1884-től kezdve, eleinte feltűnés nélkül, nyugdíjat folyósított neki. Tisza Kál­mán miniszterelnök - Görgey Istvánná Dedinszky Aranka közbenjárására3 ­­megüzente neki, hogy „sem kérni, sem megköszönni nem kell, csupán azt tudatni vele”, hogy elfogad-e a magyar kormánytól jövőre 2400 forint évi nyugdíjat. Ezt az összeget br. Bánffy Dezső miniszterelnök 1889-ben 3000 forintra emelte fel. Széli Kálmán miniszterelnök 1902 elején a 48-as honvéde­ket „nyugdíjazó bizottság” döntése értelmében a volt honvéd tábornokokat megillető, évi 8000 koronában, Wekerle Sándor pedig 1909 tavaszán 10 000 koronában állapította meg.4 A szőlővel, kertészettel, amelyet a család Bulgáriának nevezett el, Görgey sokat, szorgalmasan és szívósan dolgozott. 1889-től, amikor Ferenc József Visegrádon vadászott, és a szép gyümölcsösre felfigyelt, a család — hír szerint - évente egy kosár szőlőt küldött neki. De amikor egy pesti lap erről 1892-ben úgy közölt híradást, mintha Görgey saját terméséről és akciójáról volna szó, a tábornok sietett azt a szerkesztőhöz írt levélben ostobaságnak és valótlanságnak minősíteni, hozzátéve, hogy neki „egy tenyérnyi darabka” földje sincs.5 Otthonát katonás egyszerűséggel rendezte be, szobáját, amíg ■ tehette, maga tartotta rendben, nem szerette, ha kiszolgálták. Öregkora 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom