Mezey Barna (szerk.): Hatalommegosztás és jogállamiság (Jogtörténeti értekezések, 1998)
III. Függelék - Hamza Gábor: Cicero De re publicája és az antik államfogalom
amit Georg Jellinek így fogalmaz meg: „Der Römer ist auch dem Staat gegenüber Person.”35 Cicero számára az ideális állam - a fenti koncepcióból is következően - nem egy csupán organikus egységet alkotó és rendek alapján tagolódó, lényegében autarkhiára épülő kisállam (polisz), hanem valamennyi embert magában foglaló kozmikus méretű jogi közösség. 4. A cicerói állambölcselet fent elemzett sajátos vonásai ellenére is megállapítható, hogy arra nagy hatással voltak Dikaiarkhos, Panaitios és Polübiosz tanai. A mikté politeia, a kevert alkotmány cicerói ideája hellén, illetve hellenisztikus gyökerekkel rendelkezik. Az irodalomban vitatott ennek a hatásnak a mértéke. Tagadhatatlan, hogy Cicero organikus-biologikus szemléletben fogant állambölcselete szintetizáló jellegű. A peripatetikus Dikaiarkhos Görögországra nézve fejtette ki ezt a nézetet, míg Polübiosz a Históriáé VI. könyvében világtörténeti vonatkozásban tartotta alkalmazhatónak e felfogást. ([Scipio] „... ez a legvisszataszítóbb [államforma - //. G.] és abból [az önkényből - II. G.] szokott fakadni vagy az optimata, vagy a tyrannusi csoportosulás, vagy egy király, vagy igen gyakran éppen a nép kormányzása, ugyanúgy mint azoknak a formáknak valamilyen fajtája, amelyeket az előbb említettem. Csodálatos körforgás és úgymond periodikus keringés mutatkozik az államformák módosulása és váltakozása tekintetében. Ezeknek megismerése a bölcs dolga; ezen felül feladat még a kiváló polgár és a csaknem isteni férfiúi számára a közelgő változások előrelátása, az állam irányításában az események menetének megszabása és ellenőrzés alatt tartása. Ezért kell nézetem szerint leginkább az államnak egy bizonyos negyedik formáját helyeselni, amely az általam elsőként említett háromból egyenlő mértékben keverve keletkezik.” (De rep. 1.29.45. - Hamza Gábor ford.) A cicerói államfelfogás szintetizáló jellege mellett szóló körülmény az is, hogy Polübiosz nézete szerint a mikté politeia részeit képező demokratikus, arisztokratikus és monarchikus elemek egymást kölcsönösen feltételezik és ellenőrzik. A mikté politeia, miként erre az irodalomban Horst Braunért utal,36 legalábbis részben a hellenisztikus államokban is - tehát nem csupán Rómában - megvalósult. A demokratikus elemet az állam felségterületén található, viszonylagos autonómiával rendelkező poliszok, az arisztokratikus elemet pedig az úgynevezett király barátai (philoi), Egyiptomban pedig a papság képezte. Nézetünk szerint nem ki346