Németh András (szerk.): Reformpedagógia-történeti tanulmányok. Európai kölcsönhatások, nemzeti sajátosságok (Neveléstudománytörténeti tanulmányok, 2002)
Fejezetek a mozgalom európai hagyományaiból - Pukánszky Béla: Reformpedagógia Szegeden a két világháború között
előlegezi meg, így öt joggal nevezhetjük a magyar reformpedagógia egyik előfutárának.1 Követője, utódja a tanszék katedráján Schneller István (1847- 1939) volt, aki olyan pedagógiát alkotott, amelynek középpontjában az egyén etikai magaslatokra emelése, az erkölcsi személyiség kifejlesztése áll. Tanulmányait olvasva egyértelművé válik számunkra, hogy feltétlenül tisztelte a gyermeki egyéniséget, de nem emelte piedesztálra úgy, mint ahogyan azt a korabeli gyermektanulmányi mozgalom egyes képviselői tették. A klasszikus német filozófiára épített kiegyensúlyozott és mértéktartó pedagógiai rendszerében mindenesetre helye van a gyermeki személyiség megfigyelésének is, és Schneller a gyakorlat számára is elvárásként fogalmazza meg annak rendszeres, tudományos igényű művelését. A szegedi egyetemen a gyermektanulmányozásnak ez az igénye a későbbi évtizedekben valóságos kutatási programmá vált, Schneller István elképzelése így az utódok munkásságában realizálódott. Professzor-utódja, Imre Sándor (1877-1945) sokat tett azért, hogy a tudományos igényű gyermektanulmányozás feltételei megteremtődjenek a szegedi egyetem pedagógia tanszékén. Imre szegedi pályafutásától kezdve érdeklődéssel követte nyomon a „mérsékelt” reformpedagógiai eszméket realizáló magyar magániskolák gyakorlati tevékenységét, így figyelte többek között az Új Iskola működését is. (Ez az intézet - mint közismert - Domokos Lászlóné Löllbach Emma (1885-1966) vezetésével 1915-1949 között működött Budán.) A szegedi professzor támogatta egyetemi munkatársa, Baranyai Erzsébet (1894-1976) pszichológus munkáját, aki 1942-től vezette az Új Iskola mellett működő Neveléslélektani Kutatóállomást. 1 Lásd Köte S.: A hazai neveléstudomány tudományelméleti alapkérdései. Budapest 1997, továbbá Németh A. - Skiera E.: Reformpedagógia és az iskola reformja. Budapest 1999, 88. 102