Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
VIII. Szubjektív közbevetés
ba. Ez a lehetőség csak az ő sarjaik előtt nyílt meg: normális gimnáziumi iskolázás vagy szakérettségi alakjában.) A paraszti élményvilág folyamatosan jelen volt eszmélkedésemben. Kiskamasz koromtól kezdve egészen az érettségiig hasznos munkaerőként minden nyaramat a szentesi tanyavilágban töltöttem, ahol a rokoni kötelékben alaposan megismerkedtem a paraszti munka minden változatával, beleértve a pásztorkodást, a tiszai halászatot és a cséplőbandában való részvételt is. Ezek a tapasztalatok érthető módon fogékonnyá tettek a népi irodalom és a benne tárgyalt kérdések iránt. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy felsős gimnazista koromban - hála az osztályban folyó értesüléscserének-tagja lettem a Püski-féle Magyar Elet Könyvkiadó könyvbarátmozgalmának, hozzájutottam az illetménykötetekhez. A fedezetet a házitanítóskodás teremtette elő, a családi költségvetésből nem futotta volna efféle „luxusra”. Negyedikes, vagyis 14 éves korom óta voltak tanítványaim. így kerültek a kezembe Szabó Dezső és Németh László tanulmányai, Veres Péter „Mit ér az ember, ha magyar”-ja és más írásai, László Gyula, Jócsik Lajos könyvei, Sinka versei, a Szárszó-kötet. Egyik-másik ma is ott van a könyvespolcomon. Ezek a hatások tartósan lerakodtak valahol a tudatom alján. (Bizonyosan nem véletlen, hogy jóval később aspiránsként a népi mozgalomról akartam értekezést írni.) Erre rétegződtek rá az első marxista olvasmányok, jórészt rövid lélegzetű brosúrák, de Sztálin kapitális dogmatizált marxista műve, A leninizmus kérdései is. Sajátos élményt jelentett számomra József Attila költészetével való találkozás; egy más médium - a művészet - közegében fogalmazta meg mindazt, ami az iméntiek gondolati világában megjelent. Ez a találkozás oly erőteljes volt, hogy az érettségiző osztályban a magyar irodalom tanára rám ruházta József Attila költészetének bemutatását; a költő ekkor még nem szerepelt a hivatalos tananyagban. Illő „jutalomként” azután érettségi tételként is József Attilát kaptam. A találkozás hatása mindmáig tart. Még egy „szerencsés” körülmény közrejátszott abban, hogy eljutottam az egyetem (és a Györffy) kapujáig. Apám az első világháború rokkant ja volt, ennek köszönhetően - ha egyébként kiválóan tanultak - gyerekei tandíjmentességet élveztek. Fura „élvezet" volt ez: állandó lelki nyomást és görcsös megfelelési kényszert alakított ki azokban, akik ilyen vagy hasonló helyzetben 265